Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton hínárjai, a balatoni hinarasok
Kenésénél. Feltűnő, hogy Keszthelynél nem szerepelt semmilyen nagyságú hínárfolt feltüntetése. Ugyancsak nem szerepelt a Balatonvilágos-Siófok térség sem.- Az egyes hínárfajok előfordulását illetően a következőket állapították meg: "Hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus) a legelterjedtebb hínárfaj és minden hínaras helyen megtalálható. A többi hínárfaj általában közötte terem. Másfajta hínár a következő helyeken van. Süllőhínár (Myriophyllum spicatum): Szántód, Földvár, Szemes, Máriafürdő, Szigliget, Udvari, Csopak, Paloznak, Fűzfő. Kolokán (Stratiotes aloides): Rendes, Udvari, Tihany, Csopak, Paloznak, Alsóörs, Almádi, Fűzfő. Tüskéshínár (Najas marina): Lelle, Szigliget, Paloznak. Vízitök (Nuphar luteum): Máriafürdő, Győrök, Szigliget. Fésűs békaszőlő (Potamogeton pectinatus): Máriafürdő, Aszófő. Tündérrózsa (Nymphaea alba): Aszófő, Paloznak. Békalencse (Spirodela polyrrhiza): Fűzfő. Tócsagaz (Ceratophyllum submersum): Fűzfő. Súlyom (Trapa natans): Fenékpuszta, Vonyarc, Győrök."- Az 1978. évi hínártérképet összehasonlították az 1976. évivel és megállapították, hogy a Keszthelyi- és Szigligeti-öbölben a hínárterületek rendkívüli mértékben csökkentek. Az 1976. augusztus 13-i hínártérkép szerint a Keszthelyiöbölben 293 ha, a Sziglieti-öbölben 117 ha hínárterület volt az 1978. évi 69 ha, illetve 19 ha hínarassal szemben. Vagyis 1976-ban több mint négy és félszer akkora területen volt hínár a két öbölben mint 1978-ban. A rendkívüli mértékű csökkenést feltételezésük szerint az akkor már észlelt erősebb algásodás idézhette elő. Ennek a feltételezésnek ellentmond az, hogy az 1966. évi őszi, Aphanizomenon flos-aquae által okozott soha nem tapasztalt mértékű vízvirágzás után három évvel a Keszthelyi-öbölben több mint 308 ha-os terület volt hínaras. Ezen kívül figyelembe kell venni azt is, hogy évente változhat a hínárral benőtt terület nagysága, vagy a hínár kifejlődése teljesen el is maradhat, amint ezt Tóth L. (1972) következő megfigyelése bizonyítja: "A Szigligeti-öböl 1970-es felmérése során talált hínármezőket az 1971-es bejárás alkalmával nem találtuk meg, úgyis mondhatjuk, hogy a korábbi években valóban jelenlevő hínármezők 1971-ben valamilyen oknál fogva nem tudtak kifejlődni, ami azt jelenti, azt igazolja, hogy a nyíltvízi hínarasok nem konstans képződmények, évjáratonként változhatnak a környezeti viszonyok évi változásával." Az 1978. történt hínártérképezés utáni két-három évben megkezdődött a Középső- és a Keleti-medencékben is a hínarasok visszaszorulása, területük csökkenése. Amikor az 1982. évi kékalga invázió és a nyári bezöldülése a víznek bekövetkezett, a hínárprobléma már elcsendesedőben volt. Az 1980-as évek második felében pedig újból beállt az újabb "hínárszünet". A hínarasodás azonban az időszakossága mellett is a tó eutrofizálódásának a jelzője. Bizonyíték erre az, hogy a Keleti-medencének Balatonfuredtől Balatonkeneséig terjedő partszakasza előtt egyre nagyobb területű és több biomasz- szát produkáló hínarasok alakultak ki és hogy a harmincas években még hínár559
