Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton vízgyűjtőjének vízföldtani és vízrajzi viszonyai
erózió domborzatformáló hatása erősödhetett vagy csökkenhetett. Az bizonyos, hogy természetföldrajzi képét a holocén kor szubatlanti tölgy-bükk vegetációs szakaszáig az emberi tevékenység nem befolyásolta, vagyis i.e. 1000 körüli évekig azt kizárólag a természeti erők formálták. A Balaton vízgyűjtőjének és részvízgyűjtőinek vízválasztóit az elmúlt évtizedekben végzett geodéziai felmérések adatai alapján pontosították, illetve kiegészítették és helyszíni beazonosításukat az illetékes vízügyi igazgatóságok megtették. A vízgyűjtőhatárokat 1:75.000 vagy 1:100.000 arányú munkatérképeken rögzítették. A fóvízválasztó vonala lényegében (kis eltérésekkel) megegyezik azzal, amit Cholnoky megjelölt. A részvízgyűjtők tekintetében a Zala vízgyűjtő déli részén és a Somogyi-dombsági vízgyűjtőn már nagyobb eltérések jelentkeztek a vízválasztó vonalak megállapításakor. A pontosított részvízgyűjtőkön megjelentek a természet- földrajzi jellemzőket befolyásoló emberi beavatkozások nyomai, amelyek a vízszabályozások (lecsapolások, vízrendezések, tározóépítések), út és vasútépítések, kőbányászat, erdőgazdálkodás következményeként jöttek létre. Ezek a részvízgyűjtőkön bekövetkezett változások bár "mikrokörnyezeti szempontból" jelentősek, a vízgyűjtő egészének természetföldrajzi jellemzőit nem változtatták meg. Ha például napjainkban járná be Cholnoky a Zala vízgyűjtőjének felső szakaszát, akkor szinte ugyanazt írhatná le a látottakról mint amit leírt kilencvenéwel ezelőtt. A különbség legfeljebb annyi lenne, hogy most kényelmesebb körülmények között tehetné meg az utat. Alapvetően mást tapasztalna viszont a Kis-Balaton, a Nagyberek és a közvetlen Balaton-part térségében, de meg kell jegyezni, hogy ezek a változások sem módosítottak a természetföldrajzi jellemzőkön. A Balaton vízgyűjtőjének vízföldtani és vízrajzi viszonyai A Balaton vízgyűjtőjének vízföldtani kérdéseivel az elmúlt száz évben kevesen foglalkoztak. Az 1980-as évekig végzett és a vízgyűjtőt érintő kutatások eredményeit Lorberer Árpád, Lorbererné Szentes Izabella és Mike Károly (1980) ismertették. Elsősorban az ő közleményük alapján foglaljuk össze a Balaton vízgyűjtőjének vízföldtani viszonyaira vonatkozó ismereteket. A Balatoni-vízgyűjtő földtani szempontból nem tekinthető önálló képződménynek, mivel olyan különböző földtörténeti korú geológiai képződményeken helyezkedik el, amelyek többsége más földrajzi térségben keletkezett és ezek szerkezeti-földtani (egyúttal vízföldtani) összetevői messze túlterjednek a felszíni fóvízválasztó vonalon. Ezért először azokat a szerkezeti-földtani jellemzőket tekintjük át, amelyek a vízföldtani viszonyokat alapvetően meghatározzák és a vízgyűjtőt ebből a szempontból tájegységekre bontják. Az egyes földtani tájegységek a felsőkréta előtti (75 millió évesnél idősebb) ún. alaphegységi képződmények kifejlődése és települési mélysége, illetve a rájuk települt fiatalabb ún. fedőhegységi, vagy medencén belüli képződmények kifejlődése és vastagsága szerint különülnek el a következők szerint: 52
