Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton algaflórája

Mindezekből az állapítható meg, hogy a Balaton nyíltvizének apró termelői - a téli időszakot leszámítva - faji tekintetben tarka csoportot alkotnak. A Balaton változatos és sok tekintetben kedvező életfeltételeivel a termelők több rendszertani csoportja sok fajának ad lehetőséget a megélhetésre, más szóval a Balaton növényi szesztonja igen kevert. Bár a törpeplankton növényi tagjainak mennyiségéről csak kivételesen vannak számbeli adataink, az eddigi vizsgálatok eredményei arra mutatnak, hogy a termelők egyedszánra tavunkban jelentékeny. Mégis, ha összehasonlítjuk e tekintetben a Balatont a kevésbé változatos életviszonyokat feltüntető ú.n. eutróf-tavakkal, azt látjuk, hogy, habár a növényi élet ott összetétel szempontjából egyhangú, egyedszám, illetőleg mennyiség tekintetében sokszorosan gazdagabb Balatonunknál, ahol a vízvirágzás is ritkaságszámba megy.

A termelők nem egyenletes elosztódásban népesítik be a nyíltvizet. Mivel, mint növények, a napfény energiáját közvetlenül használják fel, mélységbeli (függőleges) elhelyezkedésük elsősorban a fényerősségtől függ. Azonban más tényezők is szerepelnek a függőleges elosztódásuk kialakításában, pl. a hőmérséklet. Mert a fényerősség s vele kapcsolatosan más körülmények is napszakok szerint változnak, az egyes fajok mindig olyan mélységben tartózkodnak legnagyobb számban, ahol életfeltételeik legkedvezőbbek. A lebegő növénykék tehát a nap folyamán függőleges irányú mozgást végeznek. Ez az u n. napi függőleges vándorlás derült időben, szélcsendben meglehetős szabályossággal, úgyszólván ritmikusan játszódik le, összhangban a fényviszonyok napi szakaszosságával. Természetes, hogy a különböző hő- és fényigényű fajok vándorlása nem egyöntetű. Fény- és melegkedvelő fajok (pl. Microcystis, Lyngbyd) a felszínen a déli órákban találhatók legtömegesebben (augusztusban). Fény- és hidegkedvelő fajok (pl. Coleosphaerium Kützingianum, Euglená-k) reggeli órákban a felszínen, délben kb. 2 m mélységű vízrétegben tartózkodnak legtömegesebben... a Lyngbya egyedszáma a nap különböző szakaszaiban kevéssé ingadozik, ellenben az Euglenák-nak a déli órákban begyűjthető tömege jóval népesebb, mint a nap többi szakában, de különösen az éjfélkor begyűjtött tömegnél."

Sebestyén O. idézett leírása a Balaton nyíltvízi algáiról azt bizonyítja, hogy a harmincas években már meglehetősen jól ismerték a Tihany környéki vizekben előforduló fajok természetét annak ellenére, hogy abban az időben a kutatóknak még nem volt lehetőségük modem, fordított optikájú Utermöhl mikroszkópos vizsgálatokra, amellyel a kisebb méretű algák is megfigyelhették volna.

Mivel a tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézet-ben az algákat Sebestyén Olgán kívül csak Kol Erzsébet vizsgálta rendszeresen, a vizsgálatok a Tihany környéki vízterületeken történtek túlnyomórészt. Ez lehet az oka, hogy a Balaton egyik jellemző fonalas kékalgájáról az Aphanizomenon flos-aqucte-ról nem emlékezett meg, mivel azt Istvánffi Gy. is csak Balatonszemes-Balatonakali vonaláig találta meg a nyugati tómedencéken kívül. Az a felismerés viszont, hogy a Balaton nyíltvizének tarka csoportokat alkotó nagyszámú algafaja kevesebb elsődleges termelést produkál, mint az eutróf tavak kisebb fajszámú fitoplanktonja, igen nagyjelentőségű volt. Az 1970-es évek közepén nyilvánvalóvá váló eutrofizálódás a

527