Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton algaflórája

A kimutatott 22 algafaj (taxon), melynek többsége kovaalga volt, valószínűleg a fésűs békaszőlőnek a már mintegy nyolc évtizede herbánumban lévő példányáról származhatott. Közülük csak néhány található meg az akkori elnevezéssel a mai határozókönyvekben.

A helyszíni balatoni vizsgálatai alapján összesen 109 algafajt, illetve változatot írt le e tó nyílt vizéből, melyek közül 5 kékalga, 73 kovaalga és 31 zöldalga faj (taxon) volt. Ezek szerinte a Balaton "tetején" és a legközelebbi vizrétegekben mind úszó, a lebegő életmódot folytattak. A planktonban uralkodó algák között megnevezte az Aphanizomenon flos-aquae kékalgát, a Ceratium hirudinetla kétbarázdás (fecske-) moszatot, a Fragilaria construens kovaalgát, a Pediastrum simplex zöldalgát, amelyek fél évszázaddal később is a gyakran előforduló fajok között szerepeltek.

Istvánffi Gy. nemcsak a tó nyílt vizében vizsgálta az algák előfordulását, hanem a nádasokban, a mólók környékén, a Kis-Balatont övező nádas mocsarakban, a déli berkek nyíltvizeiben, a Hévízi-tóban és a Sós-tóban is. Ezeken a helyeken talált algákat külön-külön ismertette. Velük együtt összesen 320 algafajt (taxont) írt le a Balatonból és környékének vizeiből, melyek közül 45 kékalga, 150 kovaalga, 125 faj pedig zöldalga volt.

Mivel az algákkal foglalkozó tudományszak száz évvel ezelőtt még éppen csak kialakulóban volt, Istvánjának az algákkal kapcsolatban a fogalmak megválasztásával is foglalkozni kellett. Ezzel összefüggésben a zürichi tó planktonjának "alkotórészeit" ismertette összehasonlításul C. Schröter tanulmánya alapján. Az ismertetésben a 2. csoportot alkotó hasadó moszatoknál azt írta, hogy a Zürichsee planktonjában a "Clathrocystis aeruginosa, 1896 őszén mint "tóvirág" lépett föl." A lábjegyzetben pedig megjegyezte: "A ""borvirág""-ot is a Wasserblüthé-k módjára föllépő szervezetek okozzák, ezért egyelőre, jobb hiányában a Flos-aquae-1, itt a Balatonról szólva, ""tóvirág””-nak hívom." Későbbiekben nem tért vissza az általa tóvirágnak nevezett vízvirágzásra, s nem tett említést arról, hogy a Balatonon ilyent megfigyelt volna.

Öt évvel Istvánffi Gy. fentiekben ismertetett munkája után jelent meg a BTTE E. kötetének függelékeként Pantocsek József (1902) tanulmánya "Balatoni kovamoszatok" címmel, melyben mintegy kiegészítésként 356 kovaalgát ismertetett a Balatonból. Ez majdnem ötször annyi, mint amennyit Istvánffi Gy. leírt a tó vizéből.

Több mint három évtizeddel Istvánffi Gy. által végzett vizsgálatok után Scherffiel A. (1930) 1928-ban tanulmányozta a tó nyíltvízi algáit áprilistól - decemberig. Kutatásainak eredményeit ismertető dolgozatában elsősorban azokat a nyíltvízi algákat írta le részletesen, amelyek Istvánffi Gy. művében nem szerepeltek. A közel ötszáz faj közül a Ceratium hirundinellá-t mint a fitoplankton legjellemzőbb alakját ismertette, mely mint írta, néha hihetetlen nagy tömegben volt jelen a vízben.

521