Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - Baktériumok a Balaton vizében és üledékében
átlaga 70/ml volt. A proteolitikus baktériumok csíraszámának évi átlaga 0,4- 0,5/ml volt A Keszthelyi-medence iszapjában a 20 HC-on szaporodó aerob, nem spóra- képző baktériumok csíraszáma évi átlagban 320/ml (a K-i medence 15-szöröse) az aerob spóraképzőké pedig 120/ml (a K-i medence 12-szerese) volt. A 37 “C-on szaporodó aerob nem spóraképzők száma évi átlagban 190/ml (a K-i medence 13- szorosa) volt. A tioglikolátus húspepton-agaron 20 °C-on szaporodó anaerob spórás baktériumok száma 330/ml (a K-i medence 11-szerese) volt évi átlagban. A Wilson agaron szaporodó Clostridium-ok számának évi átlaga 700/ml (a K-i medence 10-szerese) volt. A proteolitikus bakténumok csíraszámának évi átlaga 4- 5/ml (a K-i medence 10-szeres) volt. A fenti adatok szerint az 1987-1981 közötti években a Keleti-medence vizéből évi átlagban összesen 140/ml csíraszámot mutattak ki, míg a Keszthelyimedence vizéből 400/ml-t. Vagyis a Keszthelyi-medence vizében összesen közel háromszor annyi baktérium volt, mint a Kel éti-medencében. Az összes csíraszámnak több mint a felét a 20 °C-on szaporodó aerob, nem spóraképző baktériumok tették ki mindkét medencében. Az iszapból kimutatott összes csíraszám a Keleti-medencében lényegében megegyezett a vizben talált baktériumok számával, a Keszthelyi medencében viszont több mint négyszeresen meghaladta azt. A Keleti- és a Keszthelyi-medence közötti eltérés a coliform és a fekális-coli baktériumszám tekintetében is megmutatkozott Gorzó Gy. megállapítása szerint a coliform baktériumok átlagos sejtszáma Ny-i irányban a nyíltvízben húzszorosan, az iszapban pedig 1-2 nagyságrenddel nagyobbra emelkedik. Fekális-coli baktériumokat 1978-79-ben főként a Keszthelyi-medence partközeli vizeiből tudtak kimutatni, 1980-81-ban már a medence tóközépi mintáiból is. A nyíltvíz összes csíraszámának maximuma a Keleti-medencében a szeptember hónapra, a Keszthelyi medencében március-április és június-augusztus hónapokra esett. A Keleti-medencében az őszi maximumot nyári minimum szokta megelőzni, a Keszthelyi-medencében a tavaszi és a nyári maximumok előtt ilyen eltérés határozottan nem jelentkezett, azok a megfigyelések szerint a fitoplankton változásaival voltak összefüggésben. Az iszapban mért csíraszámok szezonálisan a víz csíraszámaival azonosan változtak. A vízben és az iszapban mért maximális és minimális csíraszámok a Keletimedencében időben jól egybeestek, a Keszthelyi-medencében viszont kismértékben eltértek egymástól. Tavasszal az iszapban hosszabb, a vízben rövidebb idejű, nyáron a vízben hosszabb az iszapban rövidebb idejű maximumok alakultak ki. Gorzó Gy. magyarázata szerint ennek az lehetet az oka, hogy a tavaszi nagy kovaalga tömeg lebomlása elsősorban az iszapban ment végbe, míg a nyári algatömegé egyaránt zajlott a vízben és az iszapban. A Keszthelyi-medencében kialakult hosz517
