Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
IV. A BALATON VIZÉNEK JELLEMZŐ TULAJDONSÁGAI - Balaton eutrofizálódása és az eutrofizálódás hatása a tó vízminőségére
Vizsgálati eredmények: 1987.05.26. 10987. 1 pH 8,3 8,3 Fajlagos vezetés pS/cm 575 590 KOIkm,i mg/1 4,8 3,7 KOIk 20,0 10,0 Hidrokarbonát mg/1 220,0 210,0 Karbonát mg/1 11,0 12,0 Szulfát mg/1 120,0 122,0 Kálium mg/1 34,0 34,0 Magnézium mg/1 52,0 50,0 Nátrium mg/1 30,6 35,3 Kalcium mg/1 6,1 6,9 Klorid mg/1 29,0 29,0 Ammonium mg/1 0,20 0,00 Nitrit mg/1 0,024 0,000 Nitrát mg/1 0,20 0,85 Szerves-N mg/1 0,42 0,002 Összes-P mg/1 0,04 0,06 Ortofoszfát mg/1 0,02 0,01 A vizsgálati adatokból kitűnik, hogy a balatonvíz hathónapi tárolás után az egyes összetevők vonatkozásában csak annyiban változott, amennyiben - mivel nem steril vízről volt szó - azt a mikrobiológiai folyamatok indokolták. Gyakorlatilag változatlan maradt. Színe kristálytisztán átlátszó, teljesen szagtalan állapotú volt és iható víznek bizonyult. A Balaton vizének tulajdonságaival kapcsolatban még két dolog érdemel különösen említést. Többéves vizsgálatok során a tóvíz egyetlen esetben sem tartalmazott nehézfémeket olyan mennyiségben, ami a megengedhetőségi határértékeket megközelítette volna. A tóvízben gyakorlatilag nincs toxikus nehézfém. A Balaton vizének radioaktivitása igen alacsony: 1 Bq/1 körüli. A csernobili katasztrófa után 1986. május 2-án Balatonkenesénél csúcsként közel 6 Bq/1 aktivitást mértek, ami május 10-re felére, majd május 20-ra a 1 Bq/1 szintre esett vissza. A tavat tehát 1986-ban sem érte jelentősnek mondható sugárszennyezés. Összefoglalóan megállapítható, hogy a Balaton vizének jellemző tulajdonságai az eutrofizációból eredő nagyobb összes szerves-szén tartalmat és az a- klorofill tartalmat kivéve, az elmúlt száz évben nem változtak meg. 502
