Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
IV. A BALATON VIZÉNEK JELLEMZŐ TULAJDONSÁGAI - A Balaton vizének kémiai jellemzői
Az, hogy a Balatonban az elmúlt három évtizedben nem alakult ki nagymértékű nitrogéndeficit, annak tulajdonítható, hogy Gorzó Gy. (1987 b., 1990) és mások vizsgálatai szerint az 1980-as évek elejétől kezdve a nitrogénkötő heterocisztás fonalas kékalgák egyes években kb. annyi nitrogént kötöttek meg és juttattak a balatonvizbe, mint amennyi a külső terhelésből származott. Ez a tény a tápanyagterheléssel kapcsolatos korábbi vélemények felülbírálatához vezetett. OláhJ. és Tóth L. (1985) "A foszfor és a nitrogén szerepe az eutrofizálódásban és a vízmninőségvédelemben" című dolgozatukban a következőket írták: Tavaink pedig már régen nem foszfor limitáltak, éppen ellenkezőleg, az urbanizáció, iparosítás és a mezőgazdaság foszfor fölöslegének végső befogadóiként óriási foszforraktárakká váltak. A tavon belüli foszforforgalom irányítása és a leghatékonyabb foszforcsökkentő belső folyamatok befolyásolása - eddig még kiaknázatlan lehetőségek - képezik a foszfortartalom csökkentésének leglényege-, sebb elemét. Miután a foszfor mozgása a tóban az élőlényeken keresztül történik, azok a foszforforgalom befolyásolására is hatékonyan felhasználhatók. Ebben az összefüggésben kapnak igen fontos szerepet a hipertróf tavakban rendszeresen nagy biomasszát képező kékalgák... Miután a hipertróf tavakban már elegendő foszfor forog, a nitrogén válik az intenzív termelési folyamatok limitáló tényezőjévé... Az olcsó, gyors és érzékeny acetilénredukciós módszer bevezetése után a hetvenes években kilenc tóban vizsgálták részletesen a vízoszlop nitrogénkötését. Az eredményekből megállapítható, hogy a hipertróf tavak vizében a biológiai úton megkötött nitrogén jelentős mértékben hozzájárult a tavak nitrogénmérlegéhez. E tavakban éppen ez a folyamat eredményezi a rendszeresen fellépő, vízminőségvédelmi szempontból rendkívül káros kékalga vízvirágzásokat. A nitrogénkötéssel a tóba kerülő nitrogén mennyisége elérheti a teljes külső terhelés felét. Ehhez még hozzáadódik a mindezideig alig vizsgált üledék nitrogénkötés. Vizsgálataink szerint a Balaton keszthelyi medencéjében (38 km2) egy év alatt egy hektáron megkötött nitrogén mennyisége a vízoszlopban 1977 és 1980 között 71 és 129 kg között változott. Az üledékben megkötött nitrogén mennyisége 1980-ban 47 kg volt. A keszthelyi medencében a vízoszlopban és az üledékben biológiai úton megkötött nitrogén mennyisége nagyjából azonos a vízgyűjtő területről érkező külső nitrogén terheléssel, amely 154 kg/hektár. A hipertróf tavakban a nitrogénkötés teszi lehetővé, hogy a nitrogén körforgás azon periódusaiban, amikor a növekvő felvétel és csökkenő visszapótlás miatt a tóvízben nagyon lecsökken a nitrát és ammónia koncentráció, a fonalas kékalgák hatalmas biomasszát képezhetnek. A keszthelyi medencében nitrifikációval évente hektáronként keletkező, mintegy 1,5 tonna nitrátból a fitoplankton felvétele 950 kg, a denitrifikációval elhasznált nitrát mennyisége pedig 73 kg . A közel 500 kg nitráttöbletet egy újonnan felfedezett nitrogén áramlási útvonal, a nitrátlégzés használja el. Oxigén hiányában, elsősorban az üledék állandó anaerob rétegeiben a nitrátlégző baktériumok a nitrátot nem gázalakú elemi nitrogénig redukálják, hanem egészen ammóniáig. 487
