Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
IV. A BALATON VIZÉNEK JELLEMZŐ TULAJDONSÁGAI - A Balaton vizének kémiai jellemzői
amint említettük, a ritkán előforduló fonalas kékalgás vízvirágzások idején is előfordulnak napszakos ingadozások nemcsak a litorális övben, hanem a nyíltvízen is. Ha egészen pontosan meg akarjuk határozni a tó vizének oxigéntelítettségi dinamikáját, akkor azt mondhatjuk, hogy az a tóterület különböző részein napszaktól és az időjárási viszonyoktól fiiggően állandó változásban van a 80 %-os telítettségi szint fölött. Azt is megállapíthatjuk, hogy a fenéküledék és a viz érintkezési határának közelében vagy annak határán csak kisebb felületre kiterjedően és időlegesen alakulhat ki alacsony oxigéntelítettségi érték. A tó vizének oldott oxigéntartalma és oxigén-telítettsége az alapvető biztosítéka annak, hogy az eutrofizálódás ellenére a vízben a szervesanyagok nem halmozódhatnak fel olyan mennyiségben, ami a víz minőségét teljesen tönkretenné. A Balaton vizébe a befolyó vizek révén bekerült vagy ott termelődött szervesanyagok lebontása a mikroszervezetek által szinte kizárólag a vízben oldott oxigén felhasználásával történik. A szervesanyagok elbontásához szükséges oxigénmennyiséget az ötnapos biokémiai oxigémgénnyel BOh-tel vagy a kémiai oxigémgénnyel KOI-el fejezik ki mg/1 értékben. A BŐI? mint vízminőségi jellemző azt az oxigénmennyiséget jelenti, ami a vízben lévő szervesanyagok mikroszervezetek általi (mikrobiológiai) lebontásához szükséges, teljes sötétben, 20 °C-on, öt napi időtartam alatt. Ebben az esetben az oxigénfogyasztás mértéke és sebessége a lebontandó szervesanyag összetételétől, a vízmintában jelenlévő mikroszervezetek biokémiai sajátosságaitól, a víz pH-jától, a benne oldott sóktól, mikroelemektől stb. függ. Ezért a vizsgálat során meghatározott eredmény az adott vízminta jellemzője A biokémiai oxigénigény a könnyebben lebontható szervesanyagmennyiséget jelzi. A KOI mint vízminőségi jellemző már az összes szervesanyagtartalmat fejezi ki. A KOI a vízben lévő anyagok redukálóképességének mérése valamilyen oxidáló anyaggal, pl. savas kálium-permanganáttal vagy savas kálium-dikromáttal. Az eredményt a térfogategységnyi viz által elfogyasztott oxigén egyenérték jelenti. A kémiai oxigénigény arányos a vízben található szervesanyag mennyiségével. Ezért a KOI értékek számszerűen nagyobbak a BŐI? értékeinél az egyugyanazon vízmintákban. Egy-egy adott vízmintavételi ponton rendszeresen vett minták adatai összehasonlíthatók egymással és ezekből következtetni lehet a könnyen lebontható és az összes szervesanyag mennyiség hosszabb időszakra vonatkozó alakulására. Az ilyen összehasonlítást leginkább a savas kálium-permanganátos oxigénigénnyel, a KOWel szokták elvégezni. 479
