Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
IV. A BALATON VIZÉNEK JELLEMZŐ TULAJDONSÁGAI - A Balaton vizének kémiai jellemzői
Ilosvay L. (1898) száz évvel ezelőtt 64,4-68,3 mg/1 szulfátion mennyiségeket mutatott ki a balatonvízből, s ennek kettő, kettő és félszerese volt az 1995-ben kimutatott mennyiség. A szulfátion az elmúlt ötven évben fokozatosan emelkedett és egyértelműen annak az eredménye, hogy az eutrofizálódás következményeképpen megnőtt a tóvízben a szervesanyag tartalom, melynek elbonilása során nagyobb mamyiségben keletkeztek szulfátionok. A balatonvíz fő ionjai koncentrációinak száz év során bekövetkezett változásait azért ismertettük ennyire részletesen, mert a tó vízminőségével foglalkozó dolgozatokban az utóbbi évtizedekben ezekre kevés figyelmet fordítottak. Pedig ezeknek az ionoknak a mennyisége is ugyanolyan jelzőszámokat jelent a tóviz minőségének alakulása szempontjából, mint más vegyületeké. Számolni lehet azzal, hogy mivel egyes ionoknak, amelyeknek nincs rosszul oldódó sója (nátrium, kálium, klorid, szulfát), azoknak a koncentrációja növekedni fog. Ezek közül pl. a kloridionoknak bizonyos koncentráción túli emelkedése esetén egyes magasabbrendű növényfajok, amelyek érzékenyek a kloridionnal szemben, növekedési zavarokat szenvedhetnek, sőt el is pusztulhatnak. Jelenleg nem ismerjük pontosan a vízi növényfajok kloridion érzékenységét, s ezért nem tudjuk megmondani, hogy állományaik csökkenése vagy eltűnésük a vizből, összefüggésbe hozható-e a kloridionok határozott növekedésével. A balatonvíz pH értékének alakulása. A tó vizének pH-ja, a víznek mint kémiai rendszernek a protonaktivitását, protonátadó képességét fejezi ki (régebben hidrogén ion koncentrációnak nevezték). pH= -log H+. A semleges vízben 0,000.000 1 mól proton-Hf van literenként (H+=10"7), pH=7. A pH a lúgos oldatban (a kicsiny protonaktivitás miatt) nagyobb, a savasban kisebb mint 7. A balatonvíznek sok évtizeden át mért pH értékei alapján a legtöbb kutató és gyakorlati szakember a tóvizet átlagosan 8,2-8,4 illetve 8,3-8,4 pH-júnak tartotta. A citált VDCÖZ tanulmányban is az utóbbi szerepel azzal, hogy a magasabb érték nyáron és ősszel jellemző a balatonvízre. Az 1995. évi tóközépen vett nyíltvízi mintákban is legtöbbször a 8,3-8,4 pH értékek fordultak elő, de az algacsúcsok idején 8,6-8,7 pH értékeket is mértek. A téli és tavaszi hónapokban ritkán előfordult a pH 8,2-es érték is. Ma is érvényes az a megállapítás, hogy a nádasok közelében és néhány helyen a partközeiben a pH értéke a 8,0 pH érték alá kerülhet, de a rendszeres mérések során a Balatonban eddig még nem mértek a semleges pH 7,0 alatti értéket nyíltvíznek számító területen. Algavirágzás helyén és idején a pH 9,0-9,1 értékig emelkedhet, erre az elmúlt másfél évtizedben többször volt példa, amikor az Anabaena spiroides fonalas kékalga felúszó tömegei okoztak lokális vízvirágzást, ami nagymérvű mészkiválással 477
