Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
IV. A BALATON VIZÉNEK JELLEMZŐ TULAJDONSÁGAI - A Balaton vizének fizikai jellemzői
A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság munkatársai 1982-1992. években több mint 3.000 ilyen mérést végeztek. Ezek eredményei az egyes medencékre vonatkozóan a következő átlátszósági értékeket mutatták cm-ben számítva: Minimum Maximum Átlag Keleti-medence 10 200 55 Középső-medence 10 180 48 Szigligeti-medence 10 150 38 Keszthelyi-medence 10 100 34 Ezek az adatok jelentősen eltérnek Entz G. és Sebestyén O. idézett adataitól, aminek az lehet a magyarázata, hogy a Tihanyi-fél sziget előtti térségben ahol ők mértek, a víz általában kevésbé zavaros mint másutt. Többször előfordult, hogy augusztus első napjaiban a tihanyi Balatoni Limnológiai Kutatóintézet előtti térségben 95-100 cm mélységig jól lehetett látni a Secchi-korongot, sőt 1986 szeptemberében a 2 méteres mélységben levő meder felületét teljesen tisztán lehetett látni csaknem két napon keresztül. Az északi part mentén valószínűleg másutt is vannak ilyen a szelektől gyakran megkímélt helyek, ahol az átlátszósági viszonyok jelentősen eltérnek az egyes medencékre általánosnak tekintett mértéktől. A Balaton vizének lebegőanyag tartalma tág határok között változik attól függően, hogy a vizmozgások (hullámzás, áramlás) mennyi szilárd anyagot kever a víztérbe. Adott esetben a lebegőanyagtartalom alatt azokat a vizben lebegő szilárd (oldhatatlan) részecskék összességét értjük, amelyek a nyugalomban lévő vízben helyüket nem változtatják (lebegnek, mert sűrűségűk azonos a vizével), közepesen kemény szűrőpapíron szűrve fennmaradnak és 105 °C szárítás után mérhetők. A tóvíz lebegőanyagtartalmára vonatkozóan az irodalomban közölt adatok szélső értékei aszennt változnak, hogy mennyi ideig volt a víz a mintavétel és a szűrés időpontja között nyugalomban. Példaként említhető, hogy az idézett VIKÖZ tanulmányban a Keszthelyimedencére vonatkozóan feltüntetett adatok szennt a lebegőanyag mennyisége 5 és 152 mg/1 érték között változott. Az átlag 66 mg/1 volt, a VITUKI "Vízrajzi Atlasz sorozat 21." kiadványban Tóth L. (1976) mintavételi időpont megjelölése nélkül a Keszthelyi-medence középső részére vonatkozóan 4 és 123 mg/1 lebegőanyag mennyiségeket közölt szélső értékekként. Nyilvánvaló, hogy mindkét esetben a nagyobb értékek erősen felkeveredett és ülepítés nélküli vízminták lebegőanyag tartalmát jelentik. Az ülepített minták jobban tükrözik a lebegőanyag tartalom alakulását a tó egyes medencéiben. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság laboratóriumában végzett mérések szennt pl. 1988-ban az egyes medencékben az év során tóközépen 470
