Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig

- Esztétikai megjelenése illeszkedjen a környezetbe, kerülve az egyhangú betonfelületeket. Domináns eleme a kő legyen.- Ne legyen balesetveszélyes a fürdőzők számára.- Építésük minél jobban gépesíthető legyen.- A parti felvonulási terület minél kisebb legyen.- A fenntartásuk minél egyszerűbb vagy gépesíthető, és ne szakmunkaigényes legyen.

Még egy alapvető szempontot kell figyelembe venni, és pedig az alapozási lehetőségeket. A déli part kemény homokos medre más profil kialakítását teszi szükségessé, mint az északi part ősnádasokkal benőtt iszapos meder.

A partvédő-típusok kialakításának sorrendjében a Kolossváry Ödön féle szelvény vízfelőli szakaszának stabil vízépítési elemmel való összeépítéséből adódik. Ez a változat később úgy módosult, hogy a járólemez vasalt héjként a rézsűn is folytatódott a szádfalig. Ezekből a típusokból még az 1970-es évek elején is állt Balatonaligán egy-egy szakasz.

A továbbiakban a szerkezet korszerűsítését és gazdaságosságát célozta azoknak a típusoknak a létesítése a déli parton, amelyeknek a magassága a gyakorlati tapasztalatok alapján +1,6, +1,8 m-re változott és amit még ma is megfelelőnek ítélünk. További fejlődés a rézsűláb kialakításában van, amikor...a visszaverődő hullámok kimosó hatását...a rézsűláb kialakításánál igyekeztek kivédeni. A gyakorlatban egyérelműen bebizonyosodott a hullámvető gerenda fontossága.

Ezek mellett a típusok mellett alakultak ki az északi parti típusok, amelyek az altalaj teherbíró adottságát vették figyelembe. Ezekre jellemző szádfal és a teherelosztó réteg, vagy kiszélesített alap. Ugyanakkor a szelvény magasságát a vízmérce "0" felett +1,8 m-ről 1,6-ra módosítják a kisebb hullámverés miatt. A súlytámfal felmenő falának tömegét csökkentették, a kisebb jégterhelés miatt viszont a háttöltési anyag süllyedésének kivédésére, a járólemezt konzolos gerendák beiktatásával önhordozóvá tették."

Ligeti L. olyan kísérleti jellegű partvédőművet is ismertetett, amit a balatonboglári kikötőnél építettek, de nem vált be, mert víz felőli homorú falkiképzése miatt a jég felcsúszását nem tette lehetővé, ezért gyorsan tönkrement.

A második világháború végéig épített partvédőművek összes hosszát 8,27 km-ként tartják nyilván a szakirodalomban, de ennél több volt a védett partok hosszúsága, különösen ha az addig megépített kikötők partfalait is hozzászámítjuk a partvédőművekhez.

A Balaton Kikötők Felügyelősége 1949-ig működött és öt évig több szervezeti változás történt, míg végül 1954-ben a vízügyi szolgálat újraegyesítésekor a balatom partvédőművek fenntartása és a leeresztőzsilip kezelése a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnökségének feladata lett. A további szervezeti átalakítások során 1960-ban létrehozták a Balatoni Vízügyi Kirendeltséget, mint a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szervezetébe tartozó önálló egységet.

457