Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig
ezeken is ábrázolták kivétel nélkül. A térképlapokon a mélységvonalakat a 104,84 m A.f. szinthez viszonyítva szerkesztették meg, vagyis a + 75 cm-es vízállásra vonatkoznak.- A Balaton 1:50 000 méretarányú vízrajzi átnézeti térképét két lapon készítették el. A térképen a tó partvonalát, a kikötőket a jelentősebb vízfolyásokat, vízügyi létesítményeket, községeket, vasútvonalakat és a fontosabb műutakat tüntették fel.- Az 1:100 000 méretarányú térképet egy lapon rajzolták meg, a tó környezetével együtt. Tartalma lényegében megegyezik az előző 1:50 000-es méretarányú térkép tartalmával, de a tómederben feltüntették a mélységvonalakat is egy méteres mélységváltozások szerint.- A fentieken kívül a tó partviszonyainak áttekintő ábrázolása céljából megszerkesztették az északi és déli part hossz-szelvényét a partvonalszelvényezés alapján, a Balaton 78 nyilvántartási keresztszelvényét pedig 53 lapon 1:100 magassági és 1:20 000 vízszintes méretarányban ábrázolták. Erre az erős torzításra a szelvények rendkívüli hosszúsága miatt volt szükség. Az 1974-75. évi Balaton felmérés anyagából rendkívül sokat hasznosított a Kartográfiai Vállalat az 1986. évi 1:40 000 méretarányú Balaton térképének kiadásakor. A térképeken kívül a felmérés adatainak és más egyéb adatoknak a feldolgozása alapján, több kutató bevonásával a VITUKI-ban elkészítették a "Vízrajzi Atlasz sorozat 21. Balaton" című kiadványt amelyből az előző fejezetekben többször idéztünk, illetve az abban foglaltakkal kapcsolatban kritikai megjegyzéseket tettünk. A tó felületére, vízmélységére, víztömegére, partvonalára vonatkozóan Sass J. (1979) a következő összefoglaló adatokat közölte: "A partvonal szelvényezésből megállapított hossza 235,6 km. Ebből természetes állapotú 136 km (a teljes hossz 57,8 %-a), kőburkolattal 71 km (30,1 %), kőszórással 28,6 km (12,1 %) védett... Az 1950-es évek végétől kezdve néhány helyen (Zamárdi, Balatonszemes, Zánka) viszonylag szabatosan mérték és értékelték a partvonal változásait. Az eredmények összefoglalása szerint a déli part eróziója, ahol azt szabályozási művek vagy nádasok nem védik, átlagosan 1,1 m/év volt. Az 1975. évi légifényképek és az 1968. évi BGTV felvétel összehasonlítása alapján a parteróziót két jellegzetes helyen vizsgáltuk. A Balatonszárszó és Balatönöszöd közötti 1,1 km-es partszakasz természetes állapotban van. Keleti része növényzetmentes, nyugati része növényzettel, fákkal benőtt. Ez utóbbi növényi gyökerekkel átszőtt partszakasz nem, vagy csak kis mértékben erodálódott, a növényzetmentes részen a partpusztulás 10-15 m-t tesz ki, ami 1,5-2 m/év értéket jelent. Balatonboglár és Fonyódliget között 1,5 km hosszú természetes állapotú partszakasz van, melynek keleti részét nádas védi. Az 1968. és 1975. évi állapotok összehasonlítása azt mutatja, hogy a 442
