Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton vízgyűjtőjének természetföldrajzi jellemzői

Dörögd-pusztai lapos, ahol tulajdonképpen gyenge bifurkácziónk van. A nagyterjedelmű, körülbelül 200 m magas lapály kétfelé adja le a vizet. Délre a Viszlói patakkal a Balatonba, északra a Melegvízzel a Marczalba. Mivel a Balaton fölött magasabban van, mint a Kis-Alfold fölött, ezért nagyobb részben már meghódította a Balaton.

A Sarvaly- ill. Prága-hegyről a vonal most a bazaltok tetőit követi, át a Csehihegyre, onnan a Kovácsi-hegyre. A Kovácsi-hegy nyugati darabját a bazalt tetőn süllyedések, dolina-szerű mélyedések vannak, amelyek épp úgy tartozhatnak a Balaton vízgyűjtőjéhez, mint nem. Ezért a bizonytalan lefolyású területek közé soroztam. Valószínű, hogy az itt eltűnő víz a Vindornyai-rétek nevű laposon bukkanik elő, ezért inkább a tóhoz tartozónak kell vennünk.

Ezen a hegyen hagyja el a vízválasztó a Balaton-felvidéket és Kis-Görbő, meg Szőllős-Vindornya közt kis mélyedésen áthatolva, feljut az első zalai halomgerinczre. Ez a legsajátságosabb hegyalakulások egyike, amit az egész Föld kerekségén ismerünk. Mivel a hídvégi hídnál ezt töri keresztül a Zala, azért hídvégi gerincznek fogjuk nevezni. Ezen megy fel a vízválasztó északra, hogy a Zala vízrendszerét kívül körülkerítse. A hídvégi gerincz elsimul a Kis-Alföldön, de a vízválasztó messze északra nyúlik be a Kis-Alföldre, Bögöte felé, sőt tovább, a peresztegi szőllőhegyekre, aztán a kemenesi hátra, arra a magas, kaviccsal borított felszínre, amely a Rába völgyét választja el a Marczal síkságától. Egész eddig tehát a Marczal vizeit, ezen túl a Rába vizeit választja el a Balatontól. Vasvár fölött egész közel megy el a vízválasztó s folytonosan párhuzamos a Rábával, kanyarodik nyugatra. Csákány és Zalalövő közt széles, tökéletesen sík felszínű háton fűt végig, mintegy 253 m magasságban s itt, különösen a Nádasdi-erdőben nagyon nehéz kijelölni a helyét. Oly tökéletes síkság ez a magaslat, hogy a térkép rajza egyáltalában nem mutatja ezt helyesen. Ezt a síkságot még nem szabdalták össze a patakok, de a Zalához hosszabb árkok tartoznak, mint a Rábához. Nagy darab megvan még érintetlenül. Mutatja ez, hogy mily fiatal a Zala és a Rába bevágódása itt!

A Zala vizét északról a Rába, délen a Murába folyó Kerka völgye fogják közre. A három folyó közt a vízválasztó csomópont Szt.-Gotthárdtól délre van a körülbelül 300 m magas felszínen, ahol a völgyfejek meglehetősen összeszövődnek. A Zala is sok apró kis völggyel kezdődik, Őri-Szt.-Péter felett. Ezt a zűrzavaros kis völgycsomót kerüli körül a vízválasztó, aztán megint az eredeti, harmadkori felszínen indul vissza keletre, hogy a reszneki mélyedés, tehát főként a Kerka vizét elválassza a Zalától. Állandóan 250-260 m magasságban húzódik Göcsejen végig s csak Gellénházánál fordul délre, elhagyva már korábban a nagy felszínt, hogy a típusos zalai gerinczek legelsőjére felmenjen, amely a Zalaegerszegnél torkoló Váliczka patak völgyét kiséri nyugaton.

Tófej községnél sajátságos völgyi vízválasztón megy keresztül...Északkeletre a Tómelléki-patak folyik le a Váliczka-völgybe, délnyugatra a Berek-patak. A Tó- melléki-patak itt, úgy látszik, egy kicsit visszavágódott a Berek-patak rovására, amint ez a mellékvölgyek irányából sejthető.

Nem messze innen átmegy a vízválasztó az első meridionális irányú, völgy vízválasztón. Ez a völgy Zalaegerszegnél torkollik a Zala völgyébe, dél felé pedig le43