Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig
gasságot tekintették. A mélységmérések megbízhatóságáról Bendejy L. az alábbiakat közölte: "...a vízmércék nullapontjára vonatkozó adatokat számottevő hiba nem terheli és a napi vízállás-leolvasások is (Fűzfő kivételével) kifogástalannak látszanak...az 1920-as években létesített vízmércék nullapontjai és az országos szabatos szintezési hálózat között tökéletes volt az összhang. A leírások erről nem szólnak, de nyilvánvaló az is, hogy viharos időben, vagy nagyobb méretű hullámzáskor a mérés szünetelt...feltehető, hogy 5-10 cm-nél nagyobb hiba a vízszintmeghatá- rozásokból nem származott. Dohnalik az egyes felvételek, valamint azok feldolgozása és értékelése közben elkövetet esetleges hibák felkutatása érdekében megvizsgálta a napi felvételi kö- zépvízszint megállapításának módszereit...a víztükör lengéséből eredő esetleges hibákat. Jelentős, a feliszapolódás meghatározott értékére kiható eltérést azonban sehol sem talált." Az 1929-30-as felmérések eredményei alapján szerkesztett mélységvonalas térképrajzon feltöltődés mutatkozott a Tihanyi-félsziget és Balatogyörök közötti tórészen és kimélyülés a Keleti-medence Siófok előtti területén. A Balaton következő felmérését a VITUKI végezte 1955. augusztus 8. és október 11. között, mintegy 60 mérési nap alatt. A felmérés során a Balaton 1:25 000 méretarányú katonai alaptérképét használták fel kiindulási alapul, de a partvonalat a tényleges helyzetnek megfelelően kiigazították a térképen. Az előkészítés során egymástól 4-5 km távolságra 36 alappont helyét jelölték ki és a mérőhajó helyzetét - amely a mérés során a két part között mintegy százméterenként oda-vissza haladt - ezekről az alappontokról határozták meg két Szondirtachigráf segítségével. A mélységmérést a "Balaton" kutatóhajón elhelyezett Atlas-Echograf-típusú ultrahangos mélységmérővel végezték, aminek mérési hibája kedvező esetben +5 cm körüli lehetett. A mérések során 300 keresztszelvényt határoztak meg, amelyeknek egymástól való távolsága 500 méter volt. A mélységmérés adatait a +80 cm-es, 104,89 m A.f. szinthez viszonyítva határozták meg A parti sávban a mélységméréseket motorcsónakról szondázással végezték a partvonalra merőleges csonka szelvényekben, a mélységmérések helyét pedig a szokásos optikai távolságmérésekkel határozták meg. A mérési adatok alapján 1:25 000 méretarányú, a "0" vízszintre vonatkoztatott mélységvonalas térképet készítettek, ezen kívül meghatározták a vízszintek és a tó térfogata, felülete és közepes mélysége közötti összefüggéseket. Az 1955. évi mederfelmérés módszerei és eszközei lényegesen eltértek a korábbi két felmérésnél alkalmazottaktól. Ebből eredően a mérési eredmények összehasonlítása, a különböző mérési időpontok között bekövetkezett mélységváltozások megállapítása megbízható módon nem volt lehetséges. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a mérési keresztszelvényeket nem lehetett rekonstruálni, mivel azok megfelelő rögzítéséről nem gondoskodtak. Jelentős eltérések jelentkeztek a tófelület 438
