Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig

sikerült, azt az osztrák tőkés érdekeltség szinte egyik napról a másikra kiharcolta. Fellépésére az udvari kancellária teljhatalmú kir. biztost küldött ki iß. Zichy Ferenc személyében az érdekeltek összefogása és a feladat megoldása érdekében. Zichy a Füreden 1862. június 17-én és augusztus 28-30-án tartott tárgyalásra a korábbi érdekeltségeken, a társulatokon és a kezdeményező Déli Vaspálya Társaságon kívül a Balatoni Gőzhajózási Társaság képviselői is meghivta.

A "tanácskozás" merő formalitás volt: az érdekelteket kész helyzet elé állították. Klein Károly vasúti és Botka László sióberki társulati mérnök közös tervét felsőbb helyen már nemcsak elfogadták, hanem az udvari kancellária 1862. július 29-én az utasítást is kiadta annak végrehajtására. Még kirívóbb volt a terv választmányi jóváhagyásának formalitása, hiszen a munkálatokat az építési vállalkozó - Cathry Szaléz - időközben már rég megkezdte, sőt a zsilipet még ugyanabban az évben ünnepélyesen meg is nyitották. (Siófokon csak a vasútállomás mellett elhelyezett kikötő építésének munkálatai húzódtak át a következő évre.)"

Ligeti L. (1974) nem közölte, hogy mire alapozta ezeket az állításokat. Annyi bizonyos, hogy nem tanulmányozta a Balaton korabeli szabályozásáról D.M. Meissner (1887) "Die Regulirung des Plattensees" című, az Allgemeine Bauzeitung 32. évfolyamában megjelent, Gholnoky J. szerint "nagybecsű értekezésben " leírtakat. D.M Meissner, aki a Déli Vasút építésének igazgató főmérnöke volt, ebben a dolgozatban pontosan leírta a szabályozással kapcsolatban történteket, közölte az összes idevágó adatot és valamennyi tervrajzot, helyszínrajzot, mederfelvételt és térképet. D.M. Meissner dolgozata igen értékes forrásmunka mindenki számára, akit a 130 évvel ezelőtti Balaton állapota érdekel.

D.M. Meissner a szabályozás okait és előmunkálatait ismertető részben részletesen leírta a Somogy megyével és a két társulattal tartott kapcsolatokat és azokat a tevékenységeket, amelyeket azok a Sió-völgyben korábban Siófoktól Ozoráig végeztek. Közölte, hogy a két társulattal együtt tárgyaltak 1861-ben ifj. gróf Zichy Ferenc titkostanácsos úrral (Herrn Geheimenrath), királyi biztossal. A tárgyalásokon a szabályozási tervet illetően a következő alapelveket rögzítették: a/ A tótól Ozoráig minden malom eltávolítandó. b/ Az egész folyó hosszában a normálprofilokat az esés- és talajviszonyokhoz igazítják, c/ Minden éles kanyarulatot a lehetőségek szennt megszüntetnek, d/ A Sió folyónak új torkolatot adnak és ebben olyan vízmélységet állítanak elő, hogy az elhomokolódás többé ne fordulhasson elő benne, s ezt védőgátak által biztosítják, e/ A betorkolási létesítménynél a hajók részére kikötőhelyet alakítanak ki a siófoki vasútállomás közelében. f7 A kifolyás áramlásának szabályozására az újranyitott folyóágyban egy zsilipet létesítenek. Ez a program szolgált alapul az építési terv sikeres kidolgozásához, a Délivasút oldaláról a tó és Jut közötti szakaszra Klein építési felügyelő, a Sióberki Társulat oldaláról Jut-Ozora közötti szakaszra Botka főmérnök által.

D.M. Meissner dolgozatában ezután rámutatott a Nádorcsatoma Társulat által támasztott igényekre és az ozorai malom problémájára, majd a következőket írta:

430