Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton természetes állapota a szabályozások kezdete előtt
viszont: ""20 Tűrés vigiliarum"". Az említett térképet egyébként 1911-ben közölte Sörös Pongrác is. 1416-ban említik először az itteni árkot és falat, 1652-ben tornyot és árkot írnak le, amelyben hajózni lehet. . . Nem kétséges tehát, hogy a XV. század elejétől erődítve volt a félsziget nyaka, ami a fentiekkel egyetemben cáfolja Lázár deák térképének megbízhatóságát és a Bendefi László által feltételezett magas vízállásokat is." Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy Sági K. és Füzes M. tévedett amikor azt írta, hogy "1416-ban említik először" az árkot és falat; az előzőekben részletesen bemutattuk, hogy az ősi formájában már létezett a tihanyi apátság alapításakor, 1055-ben is. Azt is említettük, hogy 1840-ben Römer F. még "fürkészte" azokat, vagy legalábbis a maradványait láthatta. Utolsó hiradás róla Benkó Mihály (1913) "A tihanyi félsziget" c. írásában jelent meg, a következő két mondat formájában: "A félszigetet Galerius római császár a IV. században egy széles csatornával egész szigetté tette. Ezen a csatornán - melynek helye ma is látszik - csapóhíd vezetett keresztül, mely híd 1715-ig volt használatban." Benkó M. a forrást nem jelölte meg, másutt nem találkoztunk ezekre való utalással. Valószínűleg ebben az esetben is arról lehet szó, hogy a XEX. században csaknem minden nagyon régi eredetűnek tartott dolgot rómainak tartottak s ez a hiedelem képezhette az alapját annak, hogy Galerius készíttette a csatornát. Abból viszont, hogy a század elején a sáncárok helye még látható volt, arra lehet következtetni, hogy a nyomait az első fejezetben részletesen leírt útépítés idején tüntették el, amikor az útpályát feltöltéssel alapozták. Érdekes módon ChoInoky J. (1918), aki a tó partmenti területeit oly részletesen ismertette, a Tihanyi-félszigetnek erről a részéről csak a következőket írta: "Tihany nyaka olyan alacsony, hogy valószínűleg innen nagyon kevés víz jut közvetlenül a tóba, hanem legnagyobb része elivódik a talajban. A nyak keleti oldalán széles, alluviális mocsaras lapály van, a tó partja itt megközelíthetetlen..." Azokkal a régi térképekkel kapcsolatban pedig, amelyek szigetként ábrázolták a Tihanyi-félszigetet, azt jegyezte meg, hogy voltak akik arra gondoltak "...a félsziget mai nyakát talán elöntötte a tó. Dyenféle elárasztásnak azonban nyoma sincs, a félsziget nyakán tavi üledéket nem találunk." A közzétett ellenvéleményeket Bendefy L. nem vette figyelembe, amikor az 1976-ban kiadott "Vízrajzi Atlasz sorozat 21. Balaton" c. VITUKI kiadványban az "Évszázados vízszintváltozások" c. fejezetrészben - többek között - az alábbiakban fejtette ki korábbi koncepcióját: "Összefoglalva megállapítható, hogy a rómaiak által fenntartott foki lefolyás megszűnte után a Balaton vízszintje általában fokozatosan emelkedni kezdett és a IX. század táján 107 m-ig emelkedett. Néhány régészeti lelet azonban csak ennél alacsonyabb vízállásokkal hozható összhangba, igy az általános tendencián belül szélsőségesen alacsony vízállású időszakoknak is elő kellett fordulniuk... 386
