Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton földrajzi helyzete
is úgy vélték, hogy az, az egykori Pannóniái-tenger abráziós felszíne. Századunk második felének földrajzkutatói szerint a Balatoni-Riviéra hegyláblépcső. Mivel ezen a földsávon a felső pannóniai homokrétegek foszlányai is megtalálhatók - a Balaton-felvidékiekhez képest néhol 150 m-rel alacsonyabban -, ezért feltételezhető, hogy a lépcső tektonikus lesüllyedéssel jött létre és így vált el a fölötte fekvő területektől. Ezt a feltételezést támasztja alá az, hogy ezen az alacsony lépcsőn a fiatal pliocén üledékek gyakrabban fordulnak elő, mint a Balaton-felvidék fennsíkján, ahol 300 m magasság táján sokszor csak kevés kvarchomok és murvás rétegfoszlány helyettesíti az előbb említetthez hasonló pliocén abráziós üledéket. A Balatoni-Riviéra lépcsőjébe a jóval magasabb Balaton-felvidékről lefutó kis patakok, az ún. sédek csak 10-20 m-t vágódtak be. Ezzel szemben ezeknek a sédeknek a bevágódása a Balaton-felvidék fennsíkjába igen nagy és a fennsík tópart felé eső peremén általában 100-160 méter között vannak (pl. a Nosztori- patak, az Arácsi-séd, a Malom-völgy esetében). A Balaton-felvidékről a Balatonba befolyó kis patakok a jelenkorban (holocénben) kis hordalékkúpokat hoztak létre a Balatonban. Ezek a hordalékkúpok meg is nagyobbították az északi partnak néhol jobban kiemelkedő és kissé előreugró kemény kőzeteinek benyúlásait a tómedret képező területbe, egyúttal kanyargósabbá alakították az északi partot, néhány hangulatos tájképi résznek tartott - öböl (pl. Kerekedi-, Paloznaki-, Szerdahelyi-öböl) kialakításával. Ennek ellenére a sédeknek a hordalékszállítása - a déli part laza kőzetén végigfolyó kis patakokhoz képest - csekély. Ez több tényezővel magyarázható, többek között azzal, hogy a magasabb szintről lefolyó karsztpatakok jóval a Balaton kialakulását megelőző felső pliocén földtörténeti korban jöttek létre, hiszen amint arra korábban már utaltunk, az általuk felső pliocénben szállított hordalék (dolomitmurva) teregetődött szét a Somogyi-dombságon egészen a Kapos menti, 100 m A.f. feletti szint körül elhelyezkedő süllyedékig. Az Egervíz- és a Tapolcai-medence egyaránt medence jellegű, bár az Egervíz-völgy mint felső vízfolyási szakasz sajátos tájképi elemekkel rendelkezik. Az Egervíz-medencéje csak kis szakaszon kapcsolódik a Balaton partvonalához Badacsonytördemic és Szigliget között, mégis felső völgyszakaszainak lepusztulá- sos jellegénél fogva mint földrajzi résztáj jelentős helyet foglal el a Balaton földrajzi helyzetének megítélésében. A Tapolcai-medence olyan térszín, amely már túljutott a lepusztulásos szakaszon és felhalmozásos térszínnek tekinthető a jelenkorban. Ezzel együtt ez a vidék hazánk és Közép-Európa egyik legszebb és legérdekesebb tája földrajzilag. Jellegzetessége, hogy talán itt érvényesül legjobban a hidroszféra, az atmoszféra, a bioszféra és a változatos kőzetmorfológia kölcsönhatásai révén létrejött különleges tájjelleg. A Balaton északi partjához kapcsolódó résztájak jellemzését egészítik ki azok a leírások, amelyeket Lóczy (1920) adott erről a vidékről: 37
