Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton kialakulása
Figyelemre méltó összefoglalót közölt Lorberer Árpád, Lorbererné Szentes Izabella és Mike Károly (1980) a Balaton keletkezéséről, melynek legfőbb megállapításai a következőkben foglalhatók össze. Szerintük a balatoni rész-medencékben - amelyeket közelebbről nem jelöltek meg - már a pleisztocén elején kisebb-nagyobb tavak rendszere jött létre, s ez bár a Balaton ősének tekinthető, mégsem azonosítható a mai tóval. Prebalatoni- medencének nevezték azt, és fluviolakusztrikus (átfolyó) tórendszernek tartották. Ez a tórendszer időszakosan lefolyástalanná vált, de előfordult, hogy a Prebalatoni-medence csaknem kiszáradt és patakok erodálták a felszínét. E megállapításuk után ismertették a Balaton kialakulásával kapcsolatban mások által már publikált véleményeket, rámutatva, hogy ezek mind a tó keletkezésének módját, mind pedig annak korát illetően eltérnek egymástól. Feltették a kérdést: lehet-e vita egy tó megjelenésének koráról, amikor annak a tónak üledéke van. A Balaton üledékét Lóczyn kívül 1948-ban Zólyomi, 1964-1965-ben a VITUKI kezdeményezésére egy munkaközösség vizsgálta, s ezek során összesen 21 fúrást mélyítettek le. A fűrásminták eredményeiből azt emelték ki, hogy a pollenadatok alapján Zólyomi azt látta bizonyítottnak; a Balaton vize a holocénben már létezett, de az arra nem adott választ, hogy mi volt a holocén előtt a mai Balaton területén. Mivel a fúrásokban tőzegrétegeződések is voltak, s azokat pleisztocénkorinak határozták meg a kutatók, azt a következtetést vonták le, hogy a Balaton területén a pleisztocénben kellett megjelenni a víztükörnek is. Hozzátették azonban, hogy csak az első tőzegrétegek lehettek pleisztocénkoriak, mert az egységes víztükör kialakulása során a partok tőzegének egy része abráziós és eróziós úton bekerülhetett a Balatonba. Arra is felhívták a figyelmet, hogy az is nehezítheti a fúrások rétegtani értékelését, ha a tómedence nem rendelkezett folyamatosan víztükörrel, illetve a víz az idők folyamán más-más területeket borított el és emiatt az üledék felhalmozódása megszakításokkal történt. Ezt tekintetbe véve elemezték a térségben feltárt tőzegrétegeket, s ezekből is következtetéseket vontak le a tó kialakulásának idejével kapcsolatban. Szerintük a Balaton legidősebb rész-tava a mai Kis-Balaton és környéke lehetett. Itt duzzadhatott tóvá az ópleisztocén-kori Ös-Zala vize, ezért itt található a legvastagabb tavi üledék is. A többi rész-tavacska a Balaton-felvidék patakjaiból meg a csapadékból gyűjtött vizet. Egyetértettek Marosival és Szilárddal abban, hogy az egységes víztükör a würm végén alakulhatott ki. Megjegyezték, hogy a víztükör nagysága és a tó mélysége a pleisztocén és a holocén folyamán nemcsak a patakok vízhozamától, a párolgástól (éghajlati) változásoktól függött, hanem elsősorban a kéregmozgásoktól, melyek intenziven emelték a Dunántúliközéphegységet, miközben a somogyi dombok is emelkedtek a Balaton medrét képező terület pedig süllyedt. Lorberer Árpád és társszerzőinek a Balaton keletkezésével kapcsolatos összefoglalója lényegében nem tartalmazott új elemet a korábban közéltekhez képest. Azzal, hogy a tó üledékét helyezték a kormeghatározás középpontjába Zólyomi pollenvizsgálatai alapján, arra serkentették a kutatókat, hogy a korábbiaknál sokkal részletesebb fenéküledék kutatásokat folytassanak ne csak pollensztra- tigráfiával, hanem egyéb mai modem eljárásokkal és eszközökkel. A tó üledéke 21
