Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton kialakulása

Kabhegyen 601, a Dabas-Agártetőn 594 m-ig emelkedik a fődolomiton nyugvó bazaltláva Tapolcza környékén kb. 300 méteren terült el a bazalttufa és a bazalttakaró a harmadkori rétegekből álló felszínen. Szigligeten, Bogláron, Tihanyfél- szigeten 110-130 m t.sz. feletti szárazulatra borultak rá a bazalttufák. Ezeken a helyeken tehát a vulkáni lerakódások már beszakadásokban helyezkedtek el. A Balatonnak meghosszabbított tengelye kétségtelenül olyan depressziós vonalba esik, amely szerkezeti összefüggésben áll az egész Bakony, sőt az egész Túladu- na felépítésével, geomorfológiájával . A sugarasan elhelyezkedő völgyek és hátságok 50-60 km egyenes vonalakba szeldelik a túladunai országrészt. .. A Balaton- felvidék, sőt az egész Dunántúl délnyugat-északkeleti és északnyugati-délkeleti irányú törésekkel vannak átszelve." (Kiemelések V.Á.-tól.)

Lóczyval egyidőben, majd - 1920-ban bekövetkezett halála után - a későbbiekben Cholnoky Jenő (1918, 1938) foglalkozott a Balaton kialakulásának kérdésével. Ö a Balaton-medence kialakulását döntően két tényezőnek tulajdonitotta. Egyrészt annak, hogy elképzelése szerint a pliocénben a mai Dunántúl területén sivatagi viszonyok uralkodtak és ebben az időszakban a szél erről a területről vastag pannoniai rétegeket hordott el. Emiatt véleménye szerint hosszú "szélbarázdák" keletkeztek, többek között a Balaton-medence helyén is. Másrészt annak, hogy a mai északi parttal párhuzamosan, szerinte "két hasadás szelte végig a földkérget s mintegy 50 méter mély, árokszerű besüllyedés keletkezett a hegyek lábánál." Ezt követően, mint írta "A Balaton helyén támadt árokban kezdett meggyűlni a víz, nem volt lefolyása. Hol ellepte a tófeneket, hol meg kiszáradt. A hideg jégkorszakban aztán, kevés lévén a párolgás, egészen betöltötte a víz a medencét s magasabb volt a tóban a víz, mint ma... A Balaton magas vízállását elősegítette az a tény is, hogy ebben az időben a tónak még nem volt lefolyása a Sión. Siófoktól délre hatalmas kavicsturzás húzódik keresztül a vizenyős lapályon s ez azt tanúsítja, hogy itt nem volt a tónak lefolyása. A turzás mintegy 8 méter magas a tó szintje fölött, tehát a tó vizének mintegy 6-8 méterrel magasabbnak kellett lennie, mint ma."

Cholnoky véleménye abban tért el alapvetően Lóczyétól, hogy ő a Balaton- medence keletkezését egy egy szén, árokszerű tektonikus besüllyedésre vezette vissza.

A pliocénkori sivatagi klímára vonatkozó elképzelést - ami mindkettőjük véleményében szerepelt - az újabb kutatások nem igazolták, bár abban a geológusok és geográfusok egyetértettek, hogy a denudáció (a felszínpusztító erők együttese) erről a környékről kb. 200 méter vastag üledéket eltávolított, de ezt a hatalmas mértékű lepusztulást nem a pliocénvégi deflációnak tulajdonították.

Cholnoky "tektonikus-árok" hipotézisét később a kutatók többsége nem tartotta elfogadhatónak, s inkább Lóczy megállapításait látták igazolódni a saját kutatási eredményeik alapján. Ebben közrejátszhatott az is, hogy ő nemcsak a Balaton környékének geológiai képződményeit, hanem a Balaton medrét is vizsgálta. A medervizsgálatok indítékait is megnevezte: "Amikor fölismertem, hogy a Balaton- tó medre pontusi korú rétegeken ül, figyelmet fordítottam a térszínalatti kőzetekre

15