Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton kialakulása
A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ÉS PARTMENTI ÖVEZETE I. A Balaton kialakulása A Balaton kialakulásával (keletkezésével) foglalkozó, vagy azzal összefüggő kutatások eredményeiről viszonylag kevés tudományos közlemény, illetve összefoglaló ismertetés jelent meg az elmúlt száz évben. A közzétett tudományos dolgozatokban sokszor egymásnak ellentmondó vélemények olvashatók a tómedence és a tómeder, valamint magának a Balatonnak a kialakulásáról és azok időpontjáról. Abban minden szerző egyetértett, hogy a Balaton nem őstengermaradvány, nem tekinthető a Pannóniai-tó reliktumának, de a tó kialakulásának körülményeit és idejét illetően már nagyon megoszlottak a vélemények. Mivel a Balaton kialakulásáról elsőként Lóczy Lajos (1913) tette közzé megállapításait, fejtette ki nézeteit és az elmúlt fél évszázadban az ő véleményére hivatkoztak a legtöbbször - a saját álláspontjukat megerősítő részleteket kiemelve - egyes kutatók, ezért mindenek előtt az ő eredeti szövegrészeit idézzük "A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek a vidékek szerinti telepedése" c. nagy művéből, amelyben érdekes módon nem szentelt külön fejezetet ennek a problémának. A mű XI. "Posztpontusi és pleisztocénkorú képződmények" c. fejezetében a következőket írta: "...a Balaton legrégibb lerakódásai a pleisztocénkorból valók. A somogyi magas partfalak löszében félig koptatott Balaton-felvidéki dolomit és mészkőkavicsokat találtam és e leletekből azt következtettem, hogy még a pleisztocénkor későbbi szakában a lösz képződése közben is közvetlen térszíni kapcsolat volt a Balaton- felvidék hegyei és a somogyi dombvidék között, amelyen a patakok kavicsmurvájukat a mai somogyi partvidékre néha leszállították." Balaton kialakulásával kapcsolatban a következőképpen fejtette ki véleményét. "A Kis-Balaton, a Princzipális-csatorna Zalabér, Szabar és Hidvég közötti mocsaras síksága, a Széviztó eredetileg lefolyástalan medenczéje a Balatontól nyugatra, a Kabaka patak nádbozótos rónasága Balatonfőkajár és Lepsény, meg a fejérmegyei Sárrét között északkeleten tükrözik ma vissza a Balaton kezdetének képét....Valamennyi geológiai és paleontológiái adatom azt bizonyítja, hogy ezek a medenczék a pleisztocénkor elején támadtak helyi tektonikus behorpadások következtében és fennmaradtak a Balaton-felvidékről lerohanó, leeső szelek deflácziója következtében. A beszakadás legnagyobb mértéke a zalai partok mellett történt: ahol a tó fenekének megfúrása 22-25 m. mélységig a mai vízszínt alatt is még balatoni üledékben járt; míg a somogyi partokon már 10-13 m. mélységben elértük a pannoniai-pontusi rétegeket... A négy lefolyástalan balatoni depresszió kezdetben nem lehetett nagy kiterjedésű; mindenfelül messzire benyúltak a lankás lejtők és nyelvekként a domb-orrok, amelyek között széles 13
