Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az állattartás vízfelhasználása és a hígtrágya hasznosítása
lehet pontosan és az adott telepre érvényesen meghatározni. Mindazonáltal előzetes tervezéshez - konkrét vizsgálati eredmények hiányában - a közölt adatok középértékei fölhasználhatók. A hígtrágya igen sokféle anyagának teljes részletességű vizsgálata és pontos meghatározása a gyakorlatban lehetetlen, de nem is szükséges. A témára vonatkozó nemzetközi együttműködés keretében kidolgozott FAO-ajánlások (Recommemded..., 1980) a következő 12 komponens, illetve paraméter meghatározását tartják elsőrendű fontosságúnak, amelyek közül a dőlt betűvel szedettek vizsgálata a hazai gyakorlatban is minden esetben kötelező:- pH, — összes kálium (K), — összes foszfor (P), — összes nitrogén (N),- Kjeldahl-nitrogén (N),- ammónium-nitrogén (NH4-N),- kémiai oxigénigény (KOI),- összes szárazanyag, — összes szerves anyag,- összes ásványi anyag, — összes coliform baktérium, — a hígtrágya napi térfogata (mfnap). A FAO-ajánlások szerint a vizsgálatok eredményei közül a szárazanyag-tartalmat g/lcg nedves anyagban, a többi kémiai összetevő értékét g/kg szárazanyagban, a coliform baktérium számot db/ml értékben célszerű megadni, az éves felhasználási adagot pedig t/ha szárazanyagban meghatározni, bár gyakorlati célokra elfogadhatóak a g/kg nedves anyagban megadott kémiai komponens értékek és a m3/ha nedves anyagban megállapított éves felhasználási adagok is. A keletkező hígtrágya mennyisége is a már említett sok tényező függvénye. Nagyszámú vizsgálat átlageredményeként megállapítható, hogy a naponta ürített bélsár a sertés testtömegének 5%-a, a szarvasmarháénak 7%-a, míg az ürített vizelet mennyisége sertés bélsármennyiségének 100%-ára, szarvasmarhákénak pedig 60%-ára tehető. A szakosított állattartó telepeken keletkező hígtrágya mennyisége - konstansnak tekinthető ürülékmennyiség és kis mennyiségű egyéb anyagok (pl. takarmányhulladék, szőr, fém-, fa-, üveg- és műanyagdarabok) mellett - döntő mértékben az ürülékhez keveredő víz mennyiségétől függ. Bár az eltérések telepenként itt is jelentősek lehetnek, a hazai szakosított állattartó telepeken mért átlagos adatokat figyelembe véve a hidraulikus trágyaeltávolítás esetén egy hízósertés-férőhelyre 25 1/nap, egy tehénférőhelyre 100 1/nap összes hígtrágya-hozammal lehet számolni, ha nem állnak rendelkezésre konkrét, az adott telepen mért mennyiségi adatok. A különböző korú és nemű állatok napi ürülékhozamára vonatkozó részletesebb adatokat az érvényben lévő tervezési irányelvek tartalmazzák. Irodalmi adatok alapján (VITUK1, 1978/c) a szakosított állattartó telepeken keletkező napi ürülékhozamokra és az elvezetendő hígtrágya mennyiségére mutat be adatokat a 4L táblázat. 335