Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)

4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Thyll: A tógazdasági haltenyésztés

137. ábra. Hossztöltéses tórendszer (Palotás, 1985). 2., 3., 4., 5. tavak; 6. telephely;

7. patakmeder; 8. duzzasztó; 9. tápcsatorna; 10. teleltetők; 11. külső halágy;

12. lecsapolócsatorna

Ivatótavalcat kizárólag a pontyszaporítás céljára létesítenek. E tavak területe 200- 1000 nr, vízmélységük 0,4-0,5 m. A tófenék a lecsapolózsilip irányába lejt. A ponty igényeinek megfelelően az íváshoz füves talajú területről, valamint friss, ikra-, illetve ivadékpusztítóktól mentes vízről kell gondoskodni. Az ivadékot 10-15 napos korban halásszák le.

Az előnevelő tavak létesítése a mesterséges halszaporítás elterjedésekor vált szükségessé abból a célból, hogy a mesterségesen keltetett zsenge ivadékot védett körülmények között nevelhessék. Az előnevelő tavak területe 0,5-1,0 ha, átlagos vízmélységük 0,6-0,8 m. A kihelyezés előtt a tavakat szárazon kell tartani, és csak 2-5 nappal a kihelyezés előtt töltik fel. Az előnevelés időtartama 25-30 nap.

A nevelőtavak az ivadék egynyaras koráig való elhelyezésére szolgálnak. Területük 5-20 ha, átlagos vízmélységük 0,8-1,0 m.

A nyújtó- és hizlalótavak műszaki, illetve rendeltetési szempontból azonosak. Területük dombvidéken 10-100 ha, síkvidéken 50-200 ha, vízmélységük 1,0-1,2 m. A nyújtótavakban az egynyaras ivadékok kétnyaras növendékké fejlődnek, a hizlalótavakban az étkezési halat állítják elő.

323