Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)

4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Thyll: A tógazdasági haltenyésztés

A kiépítés szerint síkvidéki körtöltéses, völgyzárógátas és hossz-töltéses tórendszereket különböztetünk meg.

Körtöltéses halastavakat sík területeken létesítenek (135. ábra). Az építés ugyan költséges a jelentős földmunka (körtöltés, magas illetve mély vezetésű csatornák, halágy stb. építése) miatt, lehetőség nyílik azonban a tavak kedvező elrendezésére, azaz az egymástól független feltöltésre és lecsapolásra, és így a belterjes gazdálkodás bevezetésére. Hátránya a rendszernek a nagy építési költség mellett a fenntartási munkák (hullámverés elleni védelem, földművek karbantartása stb.) jelentős költsége. Termelési és üzemeltetési előnyei alapján ez a típus a legalkalmasabb a belterjes gazdálkodásra.

135. ábra. Körtöltéses halastó (Palotás, 1985). 2., 3. tavak; 4. telephely; 5. külső halágy;

6. raktártó; 7. belvízcsatorna; 8. teleltetők

A völgyzárógátas tórendszert (136. ábra) kis vagy közepes esésű völgyekben építenek. Erre alkalmas völgyekben egymás fölött több völgyzárógátat építenek, miáltal tósorozat alakul ki.

A gát nyomvonalát a völgyben lévő szűkületekben kell kijelölni azért, hogy a gátak minél rövidebbek legyenek.

A tavak átlagos mélységét 1,0-1,2 m-re kell tervezni, hogy a gát mellett a vízmélység ne legyen nagyobb 2,5 m-nél, és a tározó felső végén legalább 0,4-0,5 m legyen a vízmélység.

E tórendszer előnye a körtöltéses tórendszerekkel szemben, hogy építésekor kevesebb földmunka szükséges, így kisebb a költség, és kevesebb a szivárgási veszteség is.

321