Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)

4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés

zéskor is. Esőszerű öntözéskor a legszámottevőbb veszteség a párolgásból adódik, aminek értéke - a helyi körülményektől is függően - 15-50% is lehet, általában 20%-ra becsülhető, és három részből tevődik össze:- a szórófej és a növényállomány felülete között a légtérbe távozó vízmennyiségből,- a növény felületére hullott és onnan elpárolgó vízből (intercepció) és- a talaj felszínéről elpárolgó vízmennyiségből.

Utóbbi kettő a növénytermesztés szempontjából csak részben tekinthető valódi veszteségnek, mert az evapotranszspiráció mértékét csökkentve hasznuk is van. Esőszerű öntözéskor is keletkezhet felszíni vízelfolyás, ha a szórófejek intenzitása és a talaj vízelnyelő, vízáteresztő képessége között nincs összhang, s ezáltal tócsásodás keletkezik, majd a tócsákban összegyűlt víz a domborzatilag mélyebben fekvő terület felé elfolyik. Ez azonban az öntözésüzemelés durva hibájaként jön létre, amit az esőztető berendezés kellően gondos működtetésével el lehet és el is kell kerülni. A vízveszteség szempontjából kétségtelenül a mikroöntözések a legkedvezőbbek, mert ezek alkalmazásakor a hasznosítás nélkül elfolyó vagy elpárolgó vízmennyiség minimális.

Az ötödik szempont az energiaigény, vagyis a felhasznált és kijuttatott öntözővízmennyiség fajlagos értékére jutó energia mennyisége. A felületi öntözés ebből a szempontból általában kedvező megítélést kap, mert a víz zömmel gravitációs úton jut el a növényekhez. A nagy nyomásigényű esőztető öntözőberendezések energia- igénye is nagy, míg a mikroöntözések egyik fő előnye éppen az energiatakarékosság. Az energiaigény - különösen a fosszilis energiára alapozott elektromosenergiaellátás - csökkentésében nagy szerepet játszhat az újratermelődő energiaforrások használatának elterjedése, mint pl. a napenergiát közvetlenül felhasználó napelemek alkalmazása, a szélenergia felhasználása vagy a biogáz és a biodízel-előállításból származó energia hasznosítása a többi közt az öntözőberendezések működtetésére is.

Végül értékelni kell az egyes öntözési módok és berendezések élőmunka-igényét is, hiszen az emberi munkaerő hatékonyabb felhasználása, a munkatermelékenység fokozása, valamint a nélkülözhetetlen élőmunka könnyítése az öntözésben is alapvető fontosságú. Egyre inkább azok a módszerek és berendezéseik lesznek elfogadhatóak, amelyek kevesebb élőmunka-felhasználással képesek egységnyi öntözővizet kijuttatni az öntözendő területre.

Az öntözés hatékonysága

Az öntözés hatékonysága számos tényező függvénye, de nagymértékben attól függ, hogy mennyire sikerül áttérni az öntözésre berendezett területen a rendszeres öntözés lehetőségét kihasználó és az öntözésre számító gazdálkodási formára, az öntözéses gazdálkodásra, amely több vonatkozásban is eltér az öntözés nélküli, ún. „száraz” gazdálkodástól. Az öntözéses gazdálkodás főbb követelményei a következőkben foglalhatók össze:

— az öntözést megháláló növényfajok és fajták termesztése;

— a kettős termesztés, illetve a másodnövények termesztésének bevezetése;

314