Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés
denkori helyi domborzati viszonyokhoz, a talajhoz és a növényállományhoz - a felületi öntözésnek napjainkra öt, viszonylag jól elkülöníthető módszere alakult ki:- az árasztó öntözés,- a (sávos) csörgedeztető öntözés,- a barázdás áztató öntözés,- a zárt vezetékes (tömlős) felületi öntözés,- az öntözőgépes felületi öntözés. Árasztó öntözés. Jellemzője, hogy a talajt hosszabb-rövidebb időre összefüggő vízréteg borítja és a víz innen gravitációs úton hatol be a talajba, alapvetően függőleges áramlással nedvesítve be annak mélyebb rétegeit. Az állandó vízréteg tartását a talajon kialakított, töltésekkel, illetve gátakkal körülhatárolt kalitkák mint öntözőelemek, vagy a természetes domborzat által kialakult mélyedések teszik lehetővé. A módszer rendszerint nagy vízadagok alkalmazását teszi szükségessé, és az egyenletes vízelosztáshoz és beáztatáshoz a terep felszínének egyenletesen vízszintesnek kell lennie, ami a legtöbb esetben tereprendezést vagy legalábbis terepegyengetést igényel. Az árasztó öntözés legkisebb kiadható vízadagjai a legkorszerűbben kialakított öntözőelemekkel is 150—200 mm között vannak (Marjai, 1989). Az árasztó öntözés változatai: • Limános árasztás, amely a lejtős területeken a hóolvadásből származó vizet használja föl úgy, hogy a lejtő magasabb részeiről lefolyó vizet a lejtésre merőlegesen, a szintvonalakkal párhuzamosan kialakított töltésekkel felfogják és öntözésre visszatartják. • Rét-legelő árasztás, amelynek alkalmazásakor rendszerint vízfolyás közelében lévő gyepterületet - a természetes domborzat kihasználásával - töltésekkel viszonylag egyenletes felszínű részekre osztják és a vizet ide bevezetve elárasztják. A vízadagolás befejezése után a területen maradt víz beszivárog a talajba. Ilyen módszer volt hazánkban is a kisebb folyók mentén a legelők első ún. „vadárasztásos” öntözése. • Kalitkás árasztás, amelyet a rizs (rizsárasztás) és egyes kertészeti kultúrák termesztésében alkalmaznak. Az állandó vagy átmeneti vízborításhoz szükséges kalitkákat a természetes terepen vagy mesterségesen kialakított, vízszintesre rendezett terepen úgy alakítják ki kis gátak segítségével, hogy azokon belül egyenletes borítás jöjjön létre. • Csörgedeztetve árasztás, amely az árasztás és a csörgedeztetve öntözés kombinációja, elsősorban rétek, legelők öntözésére használják. Az enyhén lejtős terület felső részén vízfátyolként kibocsátott víz előbb a felületen végigcsörgedezve áztatja be a talajt, majd a mélyebb részeken vízborítást létrehozva gyülemlik föl és szivárog a talajba. • Hálózatos, barázdás árasztás, amikor a területen kialakított barázdahálózatba a vizet addig adagolják, amíg az megtölti a barázdákat és kilépve onnan a barázdák közötti területet elárasztva nedvesíti be a talajt. A barázdákban visszamaradó víz szivárgással jut be a talajba. Ez tekinthető az árasztó öntözés legfejlettebb formájának. 303
