Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)

4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés

Az AHP határértékei a növényi vízigény-kielégítettség különböző fokozatait mutatják a következők szerint:

Az AHP értéke A vízigény-kielégítettség

1,0-nél nagyobb érték folyamatos, de korlátozó, mert sok;

0,8-1,0 folyamatos, nem korlátozó hatású;

0,5-0,8 folyamatos, de korlátozó, mert kevés;

0,5-nél kisebb nem folyamatos, korlátozó, mert kevés;

0,3-0,5 nem folyamatos, korlátozó, közepes vízstresszes helyzetet okoz;

0,3-nál kisebb korlátozó, erősen vízstresszes, illetve letális helyzetet okoz.

Az AHP segítségével kifejezett vízstresszes napok száma adott növényre érvényesen - különösen annak fenofázisát is figyelembe véve - jól mutatja az aszályérzé- kenység mértékét, illetve az aszály veszélyességének fokát, aminek segítségével meghatározhatók az aszálykárok kivédésére, mérséklésére, illetve tűrésére vonatkozó intézkedések akár helyi, akár regionális jelleggel. Ezek az intézkedések az adott területre kidolgozandó aszálystratégia részei, amely mindazokat a társadalmi válaszokat és teendőket tartalmazza, amelyek a potenciálisan bekövetkező aszály következményeinek enyhítését szolgálják. Az aszálystratégia tehát kitér a lehetséges biológiai, termesztéstechnológiai és ökonómiai válaszokra, és azokra az ökológiai jellegű beavatkozásokra, amelyek az adott terület AHP-jának növelését, az aszályérzékenység csökkentését eredményezik. Utóbbiak közé tartozik többek közt az öntözés bevezetése, illetve kiterjedtebb és tudatosan rendszeres alkalmazása az aszályra érzékeny területeken.

Az öntözővíz mennyisége és minősége. Vízigény,

öntözővízigény

A hatékony öntözés tervezéséhez és végrehajtásához egyaránt szükség van - az adott terület csapadékviszonyainak részletes feltárása mellett - a termesztett növény vízigényének megismerésére. A növények vízigénye az a vízmennyiség, ami ahhoz kell, hogy a növénytermesztési térben a növény optimális fejlődéséhez szükséges környezeti tényezők közül ne a víz legyen a korlátozó, vagyis a relatív minimumba kerülő tényező (Petrasovits, 1989). Ilyen esetben más, pl. a nem elegendő tőszám, vagy a kevés tápanyag, esetleg a hőmérséklet vagy a besugárzás alacsony értékszámai jelentenek korlátot a terméspotenciál kihasználásához, nem a víz hiánya.

A nem korlátozó vízháztartási helyzet által meghatározott vízigény a növény számára kettős értelemben fontos, ezért megkülönböztetünk:- statikus vízigényt és- dinamikus vízigényt.

A statikus vízigény azt az állapotot jellemzi, amely a talaj nedvességkészletével és a levegő páratartalmával szemben támasztott igénye a növénynek; a mezofita, vagyis a vizet közepesen kedvelő és tűrő növényeknél az optimális fejlődéshez a talaj hasznosítható nedvességkészlete (DV) és a levegő páratelítettsége (relatív légnedvesség)

276