Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés
Annak ellenére, hogy számosán megkísérelték az aszály fogalmának meghatározását, minden szempontból elfogadott definíciója ma sincsen; helyesebben szólva az egyes szakterületek a saját meghatározásukat használva igyekeznek annak megfelelően leírni, magyarázni és kifejezni - számszerűsítve is - az aszályt. A meteorológusok szempontjából az aszály olyan meteorológiai helyzet, amikor a csapadék kevés, a hőmérséklet magas és ennek következtében mind a párolgás, mind az evapotranszspiráció értékei nagyok. Az eltéréseket természetesen a sokéves meteorológiai megfigyelések, illetve mérések alapján átlagosnak, vagy jellemzőnek mondott helyzethez hasonlítva teszik, és a helyzetet akkor nevezik „aszályosnak”, ha a felsorolt tényezők mindegyikében egyszerre, azonos időben tapasztalhatók ezek az eltérések. Ez a szemlélet csupán az időjárási tényezőkből, a mért meteorológiai adatokból indul ki, és ezek alapján igyekszik meghatározni a szélsőségesen kedvezőtlen vízhiányos állapotot. A hidrológusok szerint az aszály adott terület jelentős vízhiánya bizonyos meteorológiai és hidrológiai jelenségek egybeesése következtében. Hidrológus szemmel az aszály az adott terület vízháztartásának egyensúlyában bekövetkezett olyan változás, amelyben nagymértékben felborul a területre jellemző egyensúly a vízháztartás egyes elemei között, s amelyben a csapadék és a párolgás kedvezőtlen alakulása mellett szerepet játszik a felszíni és a felszín alatti vízkészletek megcsappanása is. A hidrológiai szemlélet sincs tekintettel azonban arra, hogy azonos területen belül sem egyforma a vízhiány hatása a különböző élőlényekre, élőhelyekre, élőlénycsoportokra. A növénytermesztők szemszögéből az aszály a növénytermesztési tér — és az azon lévő növényállomány - tartós és nagymértékű vízhiányát jelenti, amely mellett a növények, különösen a termesztett növények már visszafordíthatatlan és jelentős károsodást szenvednek. Látható, hogy a vízhiány mindegyik meghatározásban szerepel, de nem mindegy, hogy azt mihez képest értjük: egy-egy meteorológiai vagy hidrológiai helyzethez, vagy az élőlények normális életét és fejlődését lehetővé tevő vízigényhez? Ezért az újabb és komplexebb meghatározás szerint (Petrasovits, 1989) az aszály olyan természeti jelenség, amely a növénytermesztési tér tartós és nagymértékű vízhiányát okozza, ami egy adott téridét adott növényre vonatkoztatott vízigény-kielégítő képességével (AHP), illetve az ennek alapján meghatározott vízstresszes napok számával számszerűsíthető. (Az AHP kifejtését lásd később!) Az aszály a mező- és erdőgazdasági földhasználatban olyan káros mértékű vízhiány, amely sem a termesztett növény, sem annak termesztéstechnológiája vízigényét nem elégíti ki, s így a termelést korlátozó tényező, ökonómiai és politikai szempontból pedig kockázati tényező. Látjuk tehát, hogy az aszály növény nélkül - általában élőlény nélkül - nem értelmezhető, ami könnyen belátható abból, hogy az azonos mértékű vízhiány nem egyformán hat a különböző növényekre. Minden ezt mellőző meghatározás valójában csak a szárazság egy szélsőséges fokát definiálja, illetve mutatja ki. Azt azonban mindig konkretizálni kell az adott növényre, növényállományra, továbbá az állatokra és az emberre is, hiszen áttételesen vagy közvetlenül ők is kedvezőtlenül - fajonként, egyedenként, sőt közösségenként is eltérően - élik meg a kialakult szélsőséges vízhiány következményeit. 272
