Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés
igények, amelyek az agrotechnikai műveletek elvégzéséhez kötődnek, amelyek pl. a jó minőségű talajmunkák elvégzéséhez megkívánt talajnedvesség-állapotot jelzik és meghatározzák. A termesztett növényállomány vízigényébe beleszámítandók tehát az agrotechnikai célú vízigények is. Az öntözés pedig ebből a szempontból nem más, mint a növénytermesztési tér vízkészletének mesterséges növelése, a vízháztartási helyzet szabályozása, a termesztett növényzet optimális fejlődéséhez hiányzó víz pótlása, a növényállományok vízigényének teljes vagy részleges kielégítése. Az ilyen célú öntözéseket vízpótló öntözéseknek is szokás nevezni. Emellett azonban fölmerülnek olyan agrotechnikai igények is, amelyek a mesterséges vízadagolással nem a növényállományok vízháztartási viszonyait kívánják javítani, hanem más célokat szolgálnak. Az ilyen különleges öntözések körébe tartoznak a tároló öntözések, amelyekkel - arra alkalmas, rendszerint mélyrétegű, jó víztartó képességű talajokon - a tenyészidőn kívül rendelkezésre álló vízkészleteket juttatunk a talajba azért, hogy a későbbi időszakban azt a növények hasznosíthassák. A tárolható vízmennyiségek meghatározásához a tárolóöntözés utáni időszak csapadékviszonyainak megbízható ismerete is szükséges. Kimondottan agrotechnikai célokat szolgálnak a kelesztö öntözések, amelyeket akkor végeznek, amikor a vetés idején a mag olyan száraz talajba kerül, hogy a gyors és egyenletes csírázáshoz nincs elegendő nedvesség. Ide sorolható a növényvédelmi öntözés, amikor a fő cél a vízben oldott növényvédő szer kijuttatása a növények felületére. A fagyvédő, a hűtő és a frissítő öntözések a hőháztartási viszonyokat befolyásolják. Ezek között legnagyobb gyakorlati jelentősége a fagyvédelmi öntözéseknek van, amivel jégképződést idézünk elő a növényzeten - elsősorban a gyümölcs- és a szőlőültetvényekben - a tavaszi, néhány órás időtartamú kora hajnali fagyok idejére. Az állandó vízpótlással előidézett folyamatos jégképződéssel ugyanis a növény körüli hőmérséklet 0 °C körül marad, és megvédi a növényt a nagyobb mértékű lehűléstől. A fagyvédelmi öntözéshez eredményesen csak a nagy felületen, ködszerű permetezéssel öntöző, kis (2-4 mm/óra) intenzitású, fémtestű szórófejekkel üzemelő berendezések alkalmasak. A műanyagból készült szórófejek nem vezetik a hőt, ezért a kiszórt víz a felületükre fagy és működésképtelenné válnak. Az öntözést mindaddig folytatni kell, amíg ajég leolvad a növényekről. Gyümölcsösökben 2-10 órás időtartamú fagyok esetén -8-12 °C-ig, zöldségnövények esetében -6 °C-ig lehet eredményes a fagyvédelmi öntözés. A hűtő és frissítő öntözést a kedvezőbb mikroklíma kialakítása céljából végezzük. Kis vízmennyiségek nagy porlasztással való kijuttatása révén a növények és közvetlen környezetük hőmérsékletét csökkentjük, mérsékelve ezáltal a növény párologtatását, szabályozva, egyenletesebbé téve a felszín alatti és fölötti növényi részek közötti vízforgalmat, meggátolva azt, hogy a növény túlzott energiákat használjon föl saját hőmérsékletének szabályozására. A színező öntözés a fényháztartási viszonyokban jelent kedvező irányú beavatkozást. A gyümölcsösökben — különösen az alma- és az őszibarack-ültetvényekben - a termékminőségjavítása érhető el vele a fajtára jellemző pigmentáció kialakulásának elősegítésével. Az aszúsitó öntözést a szőlő nemesrothadásának előidézése céljából alkalmazzák. 270
