Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
1. A hidrológia és a hidraulika alapjai - Hidrológiai alapismeretek
A felszín alatti vizek a szilárd földkéreg különböző méretű pórusaiban, hézagaiban, repedéseiben jelen lévő vizek. A szilárd réteg legfelső, a talajt is magában foglaló rétegében a szilárd fázist alkotó elemi szemcsék és aggregátumok közti pórusokat részben víz, részben levegő foglalja el. Ennek a háromfázisú rétegnek (zónának) a vizeit, szűkebb értelemben csupán a gravitációs erővel szemben visszatartott vizeit, nevezik talajnedvességnek. A háromfázisú zóna alatt az éghajlattól és a térszín domborzati, talajtani és növényzeti adottságaitól függően térségenként eltérő mélységben a szilárd kéreg pórusai telítettek. Ez a felszín alatti vizek kétfázisú zónája. A háromfázisú zónában a talaj pórusaiban lévő vizekre alapvetően háromféle erő hat: a gravitációs, a kapilláris és a különböző szorpciós (adhéziós) erők. A háromféle erő eredő hatásának függvényében a talajnedvességen belül a következő víztípusokat különböztetik meg. A talajszemcsékhez közvetlenül, s ezért nagy erővel tapadó vízburok a higroszkopi- kus víz. A talajszemcséktől távolodva csökken a felületi megkötő erő, ezért a hig- roszkópikus vizet övező hártyavíz, valamint a higroszkópikus vizek közötti teret kitöltő pórusszögletvizek lazábban, kisebb erővel kötődnek a talajszemcsékhez. A talajszemcsék közötti, a talaj szemcsékhez kötött vizek által leszűkített pórusterekben a pórusméret nagyságától függően a kapilláris vagy a szabad gravitációs víz található. A kapilláris pórusokban a kapilláris erők képesek a talajba szivárgó vizeket a gravitációs erő ellenében visszatartani (juggö kapilláris vizek) vagy a talajvízből felemelni. A talajvíz kapilláris megemelkedése következtében a talajvíz fölött kialakul a kapilláris víz övezete, amely esetenként összeérhet a függő kapilláris vizekkel (Szalai, 1984). A földkéreg kétfázisú zónájában általában - a szilárd kérget alkotó kőzet változó tulajdonságaival összefüggően - mélység szerint a vízvezető és vízzáró rétegek váltakozása. figyelhető meg. A felszíntől számított első vízzáró réteg fölötti vízvezető rétegek pólustereit teljes egészében kitöltő vizeket megállapodásszerűen talajvíznek, míg az első vízzáró réteg alatti, a pórustereket ugyancsak teljes egészében kitöltő vizeket rétegvíznek nevezik. A felszínközeli talajvizek és a mélyebben fekvő rétegvizek közötti átmenet esetenként nehezen különíthető el (Juhász, 1987). A talajvizek felszínén a légköri nyomás érvényesül. A rétegvizek, amennyiben teljes egészében kitöltik a két vízzáró réteg közötti teret, gyakran a légkörit meghaladó nyomás alatt állnak. Az ilyen, ún. feszített tükrű rétegbe mélyített furatokban a víz a vízvezető rétegeknél magasabban, esetenként a felszín fölé emelkedve, jelenik meg (artézi vizek). A rétegvíz hőmérséklete általában magasabb mint a felszínhez közeli vizeké. Ela a hőmérséklete meghaladja a 37 °C-ot, álékor hévízről van szó. Az olyan vizeket, amelyek sótartalma meghaladja az 1 g/l-t, ásványvíznek nevezik. A mészkő és dolomit kőzetek viszonylag nagyméretű hasadékaiban, repedéseiben, járataiban található víz a karsztvíz. A természetes körülmények között felszínre bukkanó felszín alatti vizek a források, amelyek állandó vagy időszakos források lehetnek. 15
