Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
2. A vízgazdálkodás alapjai - A vízkészlet-gazdálkodás alapismeretei
A vízkészlet-gazdálkodási mérlegekben a vízfogyasztással járó vízhasználók vízigényét a lakosság, az ipar és mezőgazdaság vízigénye szerinti csoportosításban veszik figyelembe. • A lakossági (kommunális) vízigény magában foglalja a település háztartási vízigényének, valamint a közintézményi, szolgáltatóipari, valamint a vízvezetékek hálózati veszteségeit pótló vízigényeket. • Az ipari vízigény a termelőipar vízigénye, magában foglalja a hűtővíz, a technológiai víz iránti igényeket, valamint az iparban foglalkoztatottak ívó- és flir- dővízigényét. • A mezőgazdasági vízigény magában foglalja az öntözés és az állattenyésztés vízigényét, az utóbbin belül külön számítva a halastó-gazdálkodás haltenyésztési vízigényét. Az állattenyésztési vízigény az állatok itatásának igényén kívül magában foglalja a technológiai vízigényt és a foglalkoztatottak szociális jellegű vízigényét is. A vízhasználó adott időre összegzett vízigényének nagysága függ a vízhasználat szempontjából jellemző naturális mutató (N) és az egységnyi naturális mutatóra eső fajlagos vízhasználat (q) nagyságától és általánosságban ezek q-N szorzataként számítható. A naturális mutató a lakossági vízhasználat esetén a lélekszám, ipari víz- használatokban a termelés nagysága (pl. a tonna/évben kifejezett terméknagyság), öntözésekkor a megöntözött terület, halastó-gazdálkodásban a halastó felületének nagysága, az állattenyésztés vízhasználatában az állatszám. A fajlagos vízhasználatot a lakossági vízhasználatban az egy főre, az iparban a termékegységre, az öntözésben, illetve a halastó-gazdálkodásban az egységnyi területre, illetve felületre, az állattenyésztésben az egy állatra eső vízfogyasztás szabja meg. A vízhasználat nagyságát alapvetően meghatározó naturális mutatók elsősorban a lakosság számával és a nemzetgazdaság fejlődésével összefüggően alakulnak. A naturális mutatók általában folyamatosan, évről évre növekvő értékek. A politika és méginkább a gazdaság rendszerében fellépő viszonylag gyors változások, vagy a gazdasági recessziók idején azonban hosszabb-rövidebb időre átmenetileg csökkenhetnek. Egyes naturális mutatók éven belül is jelentős változást mutatnak az adott tevékenység jellegéből fakadóan. Közismert pl. a cukorgyártás erősen idényjellege, ami elsősorban az őszi-téli hónapokra koncentrálódik. A fajlagos vízhasználat nagysága a gazdaság fejlettségével, a társadalom berendezésével ugyancsak szorosan összefügg. A lakosság fajlagos vízhasználata pl. nagymértékben függ az életszínvonaltól, az életminőségtől, a lakáskultúrától, a városiasodás mértékétől. A fajlagos vízhasználat, ha kismértékben is, de évszakonként is változik. Az iparban a fajlagos vízigények a választott technológia függvényében nagymértékben változnak. Különösen a hűtővíz fajlagos fogyasztása befolyásolható a hűtés módjának megválasztásával: frissvízhűtéses hagyományos erőművi blokkokban a fajlagos frissvízigény 160-220 1/kWh, a hűtőtornyos vagy hűtőtavas erőművekben 4-6 1/kWh, a légkondenzációs erőművekben 1-1,5 1/kWh (OVH, 1984). Az állattenyésztés fajlagos vízigénye elsősorban az állatfajtól, valamint az állattartás módjától függ (Szalai, 1984). A kisállatok fajlagos vízigénye 0,2-2 1/nap, a juh, a kecske, a sertés vízigénye 10-15 1/nap, a szarvasmarháé és a lóé 40-90 1/nap. 1 18
