Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
2. A vízgazdálkodás alapjai - A vízkészlet-gazdálkodás alapismeretei
A vízfolyások természetes vízkészletét jellemző mértékadó vízhozamokat a vízhozammérő szelvényekre a mért vízhozamok alapján számítják. A mért vízhozam azonban minden esetben magán viseli a különböző emberi beavatkozásoknak a természetes lefolyási és összegyülekezési folyamatokra gyakorolt közvetett vagy közvetlen hatását. Ez a hatás a vízkészletek alacsony igénybevétele, valamint a vízgyűjtő természetes adottságainak kismértékű változása esetén általában olyan kismértékű, hogy a hatás eltekintéséből eredő hiba a vízhozammérések hibáin belül van. Sok esetben az emberi beavatkozások - elsősorban a vízkivételek vagy vízbeeresztések révén - olyan mértékben megzavarják a természetes vízkészletet, hogy annak számításakor ezek a hatások nem hagyhatók figyelmen kívül. Az emberi beavatkozások hatásainak feltárásában a megfelelő körültekintéssel alkalmazott matematikai statisztikai eljárások (az adatsorok egyöntetűségi és trendvizsgálata) hatékony eszköz lehet. A mederben hagyandó vízkészlet (Q,„) az a vízkészlet, amelyet minden körülmények között a vízfolyások medrében kell hagyni a következő okok valamelyike miatt:- az üresen maradó (vagy pangó vizűvé váló) mederben megszűnik vagy csökken a víz természetes öntisztuló képessége, olyan bomlással járó biológiai folyamatok léphetnek fel, amelyek a parti lakosság egészségét veszélyeztetik;- a csökkenő vízkészlet a víznek mint élettérnek a romlásához vezet, elpusztulhat a halállomány, romlik a vízfolyásnak és környezetének tájképi értéke;- a vízmennyiség és a vízminőség kedvezőtlen változása miatt romlik vagy teljes egészében megszűnik a fürdés és a vízisportolási lehetőség;- a szükséges vízmélység hiányában a hajózás nem folytatható;- gondoskodni kell a lejjebb fekvő vízfolyásszakaszon jelentkező vízigények kielégíthetőségéről. A mederben hagyandó vízkészlet - amelyet élővízhozamnak is neveznek - nagyságát csak részletes vizsgálatokkal lehet megállapítani. Ilyenek hiányában az élővízhozam értékét a hosszabb időszak alatt észlelt legkisebb vízhozam, az LKQ valamilyen A LKQ hányadában veszik fel. A hazai vízkészletgazdálkodási gyakorlatban A értékét jelenleg 0,75-nek veszik {Dávid, 1989). 113 37. ábra. A hidrológiai hossz-szelvény
