Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
3. Dr. Urbányi Béla–Dr. Váradi László–Pasaréti Gyula: Halfajok és halfajták a tavainkban
3. Halfajok és halfajták tavainkban A legismertebb Koromo alváltozatok a következőek: ► Aigoromo: abban az esetben, ha az Asagit keresztezik a Kohakuval, akkor vagy háromszínü utódokat, vagy pedig a Showa változathoz tartozó ivadékokat kapunk. Az egyedek színruházatára az indigókék szín a jellemző (Ai = indigókék), ami az ezt körülvevő piros színezetből impozánsan kiemelkedik. Első egyedei az 1950-es években jelentek meg. >- Sumigoromo: az alváltozat egyedein a kék pikkelyzetet fekete foltok veszik körül, és gyakran a két színt élénkvörös sáv választja el egymástól. >- Budo Sänke: nagyon ritka színvariáció, de egyben az egyik legszebb is a Koromo változaton belül. A halak alapszíne fehér, ami az úszókra is kiterjed, míg a hátoldali pikkelyek a fekete és kék keverékeként mélylila színben játszanak, amit külön kiemel az ezt övező vörös sávozat. Ezen alváltozat egyedei az egyik legdrágább árkategóriába tartoznak. >- Koromo Sänke: az Aigoromo és Taisho Sänke keresztezése eredményezi ezt az alváltozatot. A keresztezések során nagyon kevés utód hordja magán az Asagi bélyegeket (főleg a Taisho tulajdonságok dominálnak), ezért viszonylag ritka és drága egyedekről van szó. >- Koromo Showa: már az elnevezése utal rá, hogy a Showa Sänke és Aigoromo keresztezésének eredménye ez a csoport. Hasonló a helyzet az előbbi alváltozatnál ismertetettekkel, vagyis az ivadékállományban csekély számban tűnnek fel az Asagi bélyegek, és azon egyedeknél is, ahol ez megjelenik, a kék pikkelyzet keveredik a vörös és fehér árnyalatokkal. 8) Kawarimono: Ennek a csoportnak a képviselői általában fekete vagy sötét színt viselnek a testfelszínükön. Egy köztes csoportot alkotnak, mert általában idesorolják be azokat az alváltozatokat, melyek a Shiro Bekko és Ut- suri vagy más egyéb kategóriákba már nem helyezhetőek el. A legismertebb Kawarimono alváltozatok a következőek: >- Karasugoi: az alváltozat jelentése fekete varjú, melyet a szénfekete alapszínről kapott. Ez alváltozat volt az első kői, melyet kitenyésztettek. Az egyetlen hibája ennek az alváltozatnak, hogy csak a kora tavaszi és a késő őszi időszakban pompázik teljes díszében, akkor, amikor a víz hőmérséklete alacsonyabb. Magasabb hőmérsékletű vízben a koromfekete színek elhalványulnak és szürkés árnyalatot öltenek. ► Hajiro: az egyedekre jellemző, hogy a koromfekete színt csak a mellúszók hegyén felbukkanó fehér folt töri meg. Nagyon dekorativ alváltozat, néha a fehér helyett sárga vagy vörös a mellúszók vége, de ez már az egyedek értékcsökkenését vonja maga után. >- Hageshiro: ennek a formának a jellemzője, hogy az úszók végén és az orr hegyén is megjelenik a fehér színezet. 89
