Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
3. Dr. Urbányi Béla–Dr. Váradi László–Pasaréti Gyula: Halfajok és halfajták a tavainkban
nie, ami lehet sötét vagy világos árnyalatú. A piros szín határvonala éles és nem mosódhat bele a fehérbe. Lényeges, hogy a jó minőségű Kohakunál a piros szín nemcsak a hal testének első vagy hátsó részén dominál, hanem egyenletesen borítja a hal testét. A vörös szín nem terjedhet ki az egész fejre, valamint az úszók teljes felületére sem, de felülről a szemet elérheti. Régebben trend volt, hogy a vörös szín az oldalvonal alatt már nem húzódhat, de a változatok állandó módosulását is jelzi, hogy már olyan bajnok egyede- ket is választanak Japánban, amelyek ennek a kitételnek nem felelnek meg. A vörös szín nem húzódhat le a szájig és az orrig sem, de kisebb-nagyobb mértékben a fejen jelen kell lennie. Ez utóbbi hiányában az egyed értéktelen. A fehér szín meghatározása nagy gyakorlatot igényel. Az igazán fehér szín a Kohaku esetében hófehéret jelent, amit a frissen hullott hó színével azonosítanak. Bárminemű árnyaltság szépséghibát jelent, ilyen például, ha rózsaszín, barnás vagy sárgás árnyalatok jelentkeznek elmosódottan a fehér alapszínen. A jó minőségű egyedeknél a színárnyalatok mellett fontos paraméter, hogy a vörös foltosság a kői testének két oldalán egyensúlyt mutasson. Ennek meghatározásához szintén nagy gyakorlatra van szükség, és általában a halakat felülnézetből figyelve lehet objektiven ennek a mértékét meghatározni. Általánosságban elmondható, hogy a fiatal (1-2 éves) egyedeknél megfigyelt vörös foltok színe és eloszlása nagymértékben módosul az öregedéssel és a test növekedésével. A legismertebb Kohaku alváltozatok a következöek: >- Komoyo: elnevezését a kis méretű vörös foltokról kapta, a versenyeken nem választják a győztesek közé ezen tulajdonsága miatt. >- Omoyo: jellemzője a nagy kiterjedésű vörös foltosság, ami ha már fiatal korban is megjelenik, a növekedés során érdekes mintázatokat eredményezhet. >- Ojime: jelentése az „utolsó vörös folt”, ami általában az úszóktól 2 cm- re végződik a fiatal egyedeknél, és az öregedés, növekedés folyamán ezek a foltok eltávolodnak az úszók közeléből. >- Zubon-haki: a változat ismérve, hogy a vörös szín a farokúszón is jelen van, egészen benyúlik a faroktőig. ► Bongiri: ismertetőjele, hogy nincs vörös színezet a farokúszón, ennek következtében kevésbé kedvelt és értékes. ► Maki-bara: a változatra a hasoldalon megjelenő vörös foltok a jellemzőek. >- Shiromuji: jellemzője a világos fehér szín, ami Japánban értéktelen, de a nyugati országokban a kedvelt változatok közé tartozik. >• Akamuji: a változat világos vörös színezettel rendelkezik, hasonlóan az előbbi változathoz Japánban kiselejtezik, de Nyugat-Európában és Amerikában népszerűek egyes példányai. TÓÉPÍTÉS 82
