Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
2. Dr. Ördögh Vince: Hidrobiológiái alapismeretek gyakorlati alkalmazása
TÓÉPÍTÉS Gyakorlati útmutató Dísztavak: Ideális esetben a víz fenékig átlátszó, nem zavaros és cianobak- tériumok sem fordulnak elő benne. A cianobaktériumok és/vagy a mikroal- gák megjelenése, vagyis az algásodás a vízben azt jelzi, hogy a makrofitonok képtelenek felvenni a vízben lévő túlzottan sok tápanyagot. Ennek több oka lehet, például: > a magasabb rendű vízi növények látható vagy még nem feltűnő módon pusztulni kezdenek és tápanyagot adnak le a vízbe, >■ a növények táplálására bevitt oldott tápanyagok mennyisége túl sok volt, >- a vízcsere során a táplálóvízzel vittünk be felesleges tápanyagot, > díszhalaink táplálására adagoltunk felesleges mennyiségű tápot. Az algásodást okozó tényező(k) megszüntetése vezet a megoldáshoz. Természetesen drasztikusabb megoldást is választhatunk. A kereskedelemben kapható algaölő vagy egyes gyomirtó szerekkel kezelhető a víz. Bevált például az ADOL 80 WP kijuttatása 0,05-0,1 g/m3 koncentrációban, de sajnos számolni kell egyes érzékeny növényfajok kisebb-nagyobb mértékű károsodásával is. Horgász- és haltermelő tavak: Termelőtavakban a cianobaktériumok elleni védekezés lehet megelőzés és tüneti kezelés. A megelőzés rendszeres vízvizsgálatot és okszerű trágyázást (N-műtrágyázás!), valamint az üledék kezelését jelenti. A tóban egykor elszaporodott cianobaktériumok kitartó alakjai az üledékben hosszú évekig képesek átvészelni a szaporodásukhoz kedvezőtlen feltételeket. Az üledék tehát oltóanyaga minden olyan cianobaktériumnak (és mikroalgának), aminek a tömeges elszaporodását a vízben annak idején nem tudtuk megakadályozni. Az adott évben jelentős cianobaktérium biomasszát termelő tó üledékének a „fertőtlenítése” a lehalászás után égetett mésszel vagy klórmésszel még akkor is célszerű, ha tudjuk, hogy ezzel az üledék hasznos szervezeteit is pusztítjuk. A tüneti kezelésre a vízvirágzást okozó fajoknál van elsősorban lehetőség. A víz felszínén összegyűlt (pl. Microcystis) helyi kezelésére égetett mész, klórmész (2-10 kg/ha), javasolható. A réz-szulfát használata ellen szól, hogy hatása a pEI növekedésével csökken, nagy biomassza mellett pedig a délutáni pH rendszerint magas. A cianobaktériumokban az ellenük gyakran használt réz-szulfáttal szemben - kísérletekkel igazoltan - ellenálló képesség alakul ki. Érdemes kerülni a réz-szulfát használatát azért is, mert a réz az üledékben felhalmozódik, ami hosszabb távon beláthatatlan következményekkel járhat. 66
