Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
2. Dr. Ördögh Vince: Hidrobiológiái alapismeretek gyakorlati alkalmazása
TÓÉPÍTÉS nek mégis látható jelei vannak (pl. a víz opálos), akkor rendszerint teljes víz- cserére van szükség. Horgász- és haltermelő tavak: A megfelelő oxigéntartalmú tóvízben és üledékben elszaporodó baktériumok és gombák tevékenysége nem idézi elő káros anyagok keletkezését. Oxigénhiány az üledék feletti vízben és az üledékben szokott elsősorban előfordulni, ami ellen például a víz mozgatásával védekezhetünk. Kedvezőtlen, anaerob folyamatokra utalnak az üledékből felszabaduló gázok. Lásd még a 2.1.11. fejezetet! 2.2.2. Cianobaktériumok (kékalgák) A cianobaktériumok, vagy korábbi nevükön kékalgák, morfológiai bélyegei a baktériumokhoz hasonlóak. Nincsenek ostorokkal mozgó formáik. Sejtjeikben membránnal elhatárolt sejtmag és színtestek nem találhatók. Citoplaz- májuk az örökítő anyagot tartalmazó központi színtelen részre és egy sejtfalhoz közeli, színes zónára különül. A sejtjeikben képződő gázvakuólumokkal változtatják fajsúlyúkat, így a víztest különböző mélységeibe tudnak „liftezni”. A cianobaktériumokban az a-klorofíll és különféle karotinoidok is megtalálhatók, de jellegzetes kék színüket a fikobilinekhez tartozó fíkocianin adja, amely minden fajban előfordul. A cianobaktériumok színe általában kék, kékeszöld, de csupán akkor, ha a sejtekben a domináns színanyag a fíkocia- nin. Különösen N-hiányos környezetben fordul elő, hogy a fikocianint a sejt lebontja, és a bomlástermékeket felhasználja az anyagcseréjéhez. Ilyenkor a sejtek színe zöld, sárgászöld lehet a dominánssá váló a-klorofill vagy egyes karotinoidok miatt. A cianobaktériumok 150 nemzetségéből mintegy 2000 faj ismert. A halastavakban gyakori Microcystis-fajok apró, gömb alakú sejtjeit kocsonyaburok veszi körül, így szabad szemmel látható telepekké állnak össze. Először apró, kék csomókat alkotva a víztestben lebegve vízszíneződést okoznak. Biomasszájuk növekedésével már nem jutnak elég fényhez, ezért gáz- vakuólumokat képeznek és a víz felszínére emelkednek. A vízfelszínen olykor több centiméter vastag, mézszerüen sűrű masszát alkotnak, amit vízvirágzásnak nevezünk. Sajátos szagukról már messziről felismerhetők. A nagyon apró méretű (1 mm körül) pikoplanktont alkotó fajok sorolhatók még a gömb alakú cianobaktériumok közé. A cianobaktériumok többsége fonal alakú, amit kívülről kocsonyahüvely vehet körül, mint például a Lyngbya- faj oknál. A kocsonyás anyag eltörni a szűrő szervezetek szűrőberendezéseit, és jelentősen csökkenti a cianobaktériumok emészthetőségét. A kocsonyaburok 64
