Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
2. Dr. Ördögh Vince: Hidrobiológiái alapismeretek gyakorlati alkalmazása
TÓÉPÍTÉS Horgász- és haltermelő tavak: Ha a tóban van üledék/iszap és annak összesfoszfor-koncentrációja 1 mg/g-nál nagyobb, akkor a tóvíz P-kezelésé- re gyakorlatilag nincs szükség. Ha a tóban nincs üledék, ami P-forrásként növelhetné a víz P043+ koncentrációját, akkor haltermelő tóban a P-kezelés a Secchi-átlátszóságtól és a növények számára hasznosítható nitrogén koncentrációjától függ az alábbiak szerint: >• ha a Secchi-átlátszóság 30 cm-nél nagyobb, akkor az oldott reaktív P-t 0,15 mg.H-re, az összes ammóniát 1,1 mg.H-re lehet növelni, ► ha a Secchi-átlátszóság 20-30 cm, akkor az oldott reaktív P-t 0,075 mg.H-re, az összes ammóniát 0,55 mg.H-re lehet növelni, ► ha a Secchi-átlátszóság 20 cm-nél kisebb, akkor tókezelésre nincs szükség. Horgásztavak P-kezelése akkor elengedhetetlen, ha: >- a víz összesammónia-koncentrációja 1 mg.H, vagy annál nagyobb, és oldott reaktív foszfor nem mutatható ki a vízben, >• ha a vízben nincsenek magasabb rendű növények, és ennek ellenére a víz átlátszósága rendszeresen 40-50 cm-nél is nagyobb. Ebben az esetben feltehetően nem csupán foszfor-, hanem nitrogén-műtrágyázásra is szükség van. 2.1.11. Kén A kén leggyakoribb alakja a vizekben a szulfát (S()42 ). Koncentrációja és aránya az összesion-tartalomban változó. A szulfát az 02-hiányos alsó, hideg vízrétegben a szulfátredukáló baktériumok közreműködésével halakra toxikus kénhidrogénné (H7S) alakul az alábbi képlet szerint: 1. S042- + 8H+ -*• H2S + 2H20 + 2OH A H2S oxigén jelenlétében kémiai úton elemi kénné, biológiai úton pedig több lépésben szulfáttá alakul. Anaerob körülmények között az üledékben keletkező redukált vas (Fe2+) és a szulfidion (S2~) oldhatatlan vasszulfíddá (FeS) alakul, és az üledékben fekete csíkot adó rétegként látható. Kémiai módszerekkel a szulfid és a kénhidrogén együttes meghatározására van lehetőség. A víz pH-értékének és a vízhőmérsékletnek a függvényében a 4. táblázat segítségével számítható a halakra toxikus disszociálatlan H2S százalékos aránya. A táblázat szerint a kénhidrogén 7-7,5 alatti pH-érté- keken fordul elő nagyobb arányban. A halakat tehát savas pH-értéken fenyegeti elsősorban a kénhidrogén-mérgezés veszélye. Az ideálisnak tekinthető 8-8,3 körüli pH-értéken viszont a kénhidrogén aránya az összes szulfidon belül csupán mintegy 10%. A H2S 0,05-0,1 mg.H koncentrációban már veszélyes a halakra. 60
