Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
6. Dr. Molnár Kálmán: Halbetegségek
6. Halbetegségek számítani. A bántalom bekövetkezte megakadályozható a fitoplankton és a víz csíraszámának csökkentésével, melyet ún. sávos meszezéssel érnek el. C) Takarmányhibák: Az állattenyésztésben tévesen elterjedt nézet, hogy az egyéb állatfajok részére alkalmatlan takarmány még megetethető a halakkal. Ilyen okok miatt lejárt szavatosságú tápok, penészes gabonák, sőt csávázott magok is etetésre kerülnek. Jobb esetben a halak a vízbe szórt rossz minőségű takarmányt nem fogyasztják el, rosszabb esetben esznek belőle, és hamarosan megjelennek rajtuk a betegség jelei, leggyakrabban bélgyulladások formájában. A csávázott, mérgező anyagokat tartalmazó takarmányok a vegyületre jellemző mérgezéseket okozzák, a penészgombák és baktériumok toxinjait tartalmazó tápok viszont a toxikus hatás mellett a bél normális baktériumflóráját változtatják meg. Takarmány okozta bélgyulladás alakulhat ki azonban egészséges táp etetése nyomán is, ha bizonyos halfajok nem a fajuknak megfelelő összetételű tápot fogyasztják (például akkor, ha az amur a ponty takarmányából eszik), vagy abban az esetben, ha a halat a táplálkozás után sokk éri. Bélgyulladás alakulhat ki akkor is, ha a halat a béltartalom kiürülése nélkül közvetlenül szállítóedényekbe helyezik. Tennivalók mérgezések, takarmányproblémák esetén: Mérgezések, illetve takarmányproblémák esetén halat és a tápot laboratóriumi vizsgálatra kell küldeni az illetékes állategészségügyi intézetbe. Lehetőleg élő, de a betegség tüneteit mutató halat kell eljuttatnunk a laboratóriumba. Az etetőkarónál fogott egészséges vagy viszonylag egészséges egyedek boncolása megtévesztő diagnózist adhat. Elhullott halak esetében csak frissen elhullott példányokat juttassunk el a laboratóriumba, mivel a bomló hullák vizsgálatra alkalmatlanok. Az élő halat lehetőleg oxigént tartalmazó műanyag zsákban, az elhullott példányokat szárazon, lehetőleg nedves fűbe csomagolva küldjük vizsgálatra. A vizben érkező elhullott hal a szállítás ideje alatt tovább bomlik, s belőle egysejtű paraziták vagy baktériumok nem mutathatók ki. A halmintát az illetékes Állat-egészségügyi Intézetbe, a vízmintát az FVM Vízélettani Laboratóriumába, lehetőleg küldönccel küldjük be. A küldeményt gondosan felcímkézve kísérőlevéllel együtt juttassuk el a vizsgálati helyre. A kísérőlevélnek minden olyan adatot tartalmaznia kell, ami a laboratóriumi diagnózist elősegíti. Fontos, hogy információt adjon a tó nagyságára, mélységére, vízellátására, hőmérsékletére, a népesítésre, a takarmányozásra, a betegség első észlelésére és az elhullás időpontjára, a hullák számára és az esetleges gyógykezelésekre vonatkozóan. A hal szervezetéből a méreganyagok kimutatása nem könnyű, az állat-egészségügyi vizsgálat azonban negatív eredmény esetén is fontos, mert kizárhatja a fertőző betegségek szerepét az elhullásban. 165
