Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
6. Dr. Molnár Kálmán: Halbetegségek
TÓÉPÍTÉS mezek letöredezése, elszíneződése az ismertetőbélyeg. A betegséget nehezen lehet elkülöníteni a kopoltyúnekrózistól, és gyakran ahhoz csatlakozik. Viszonylag könnyen kezelhető, már a sós fürdetések is jó eredményt adnak, de a halgyógyászatban alkalmazott antibiotikumok is hatásosak. Mivel a betegség hátterében mindig kedvezőtlen környezeti tényezők állnak, alapvető feladat ezek megszüntetése. A halak gümőkórja: Akváriumi halak leggyakoribb betegsége, melyet a különféle halakban élő Mycobacterium-törzsek (M. fortuitum, M. marinum, M. piscium) okoznak. Ezek a törzsek különböznek az ember és a háziállatok betegségét okozó Mycobacterium - faj ok tó I, ezért humán jelentőségük nincs. Esetenként az akváriumok fertőzött vizével való érintkezés helyi tüneteket, pl. a kézfejen gócokat okozhat. A betegség jelentkezésére díszhalak kerti tavakban való tartása esetén számítani lehet. A betegség iránt valamennyi halfaj érzékeny, ismert pontyban, aranyhalban, compóban, tokfélékben való előfordulása is, de gyakorlatilag csak a meleg égövből származó halfajok (guppi, xipho, gurámi stb.) gümőkóros fertőzöttsége tehet szert jelentőségre. A betegség esetén a bágyadt, gyenge halak hasának térfogata megnövekszik, a hasüregben folyadék halmozódik fel, és a belső szervekben (lépben, májban, vesében, szívben, szemüregben) kölesnyi-borsónyi gócok alakulnak ki, melyek idültebb esetben szabad szemmel is jól láthatók. A betegség idült lefolyása miatt elsősorban az idősebb halak megbetegedésével kell számolni. 6.3.3. Gombák okozta betegségek Halpenész: A betegséget a természetben széles körben elterjedt, korhadó, bomló szerves anyagokon élő Saprolegnia-gombák idézik elő. Ilyenkor a halak testén szürkésfehér színű, vattapamacsra emlékeztető, kisebb-nagyobb felrakodások találhatók. Ezek az úszókon, a szemen, a bőrön és a kopoltyú- kon egyaránt előfordulnak. A fertőzés iránt a növényevő halfajok, különösen a busa fogékonyak, melyeken a gombás fertőzöttség lehalászások után a mechanikai sérülések következtében alakul ki. A gombatelepek alatt a pikkelyek rendszerint hiányoznak, a bőr elhalt, az úszósugarak letöredezettek, a szaruhártya kifekélyesedett. A beteg halak bágyadtan úszkálnak a vízben, a befolyók közelébe húzódnak. Az erősen fertőzött halak nehezen gyógyíthatók, a betegség korai felismerése esetén az állomány malachitzöldes kezelése eredményre vezet. Kopoltyúrothadás: Régebben gyakran, újabban ritkán előforduló betegség. Valamennyi tenyésztett halfajon kialakulhat. Okozója a Branchiomyces sanguinis nevű algagomba, amely a halak kopoltyúereiben élősködik. A gom154
