Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
5. Dr. Váradi László: A halak szaporítása és ivadéknevelése kistavas körülmények között
A süllőfészkek előállításának módja TÓÉPÍTÉS fészekjelző bolya és kiemelő kötél tilalmakat (pl. méretkorlátozás), de hasznosságuk miatt tegyünk meg mindent elszaporodásuk érdekében. A csuka szaporítása már nem olyan egyszerű, mint az előbb tárgyalt két ragadozó halfajé. A legegyszerűbb és legbiztosabb módszer, ha kora tavasszal „folyós” csukákat fogunk, és a helyszínen próbáljuk az ivartermékeket egyesíteni. Az így nyert ivadékokat szinte egyenként kell kihelyeznünk a horgásztavunk part menti részeibe néhány méter távolságra egymástól. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy a hírhedten kannibál csukaivadék az esetleges táplálékhiány következtében megtámadja egymást. A dísztavas szaporításhoz hasonlóan a szaporítás után a különböző fajú te- nyészhalakat vissza kell tenni a nevelőtavakba. Mivel ebben az időszakban már elkezdik a következő évi ivarsejtjeik érlelését, a sziktartalom felhalmozását, innentől kezdve a nem ragadozó fajokat szénhidrátban és zsírban gazdag takarmányokkal szükséges etetni. Fontos, hogy mindig csak annyit etessünk, amennyit az etetés utáni fél-egy órában elfogyasztanak, ugyanis az iszapba süllyedő takarmány értékesülés nélkül összerohad és egy kemény, fekete színű iszapréteget képez. Ez az oxigénzáró réteg meggátolja a kedvező hatású aerob baktériumok életjelenségeit, viszont kedvez a káros anaerob baktériumok felszaporodásának. A következőkben táblázatosán igyekszünk összefoglalni a kistavi körülmények között szaporítható halfajok főbb szaporodásbiológiai jellemzőit. 146 rozsdamentes rács a rákötözött borókaágakkal vagy fűzfagyökerekkel a lesúlyozó tégla elhelyezése
