Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
1. Dr. Váradi László: Dísztavak és háztáji horgásztavak tervezése és építése
TÓÉPÍTÉS mint például a fóliaszigetelteknél, mivel itt a pufferhatást a tóvíz és a talajvíz együttesen alakítja ki. Talajvizes tavak A talajvizes tavak komoly hátránya, hogy egy-egy száraz időszakban a talajvíz szintje nagyon lecsökkenhet, vagyis halaink, növényeink szárazra kerülhetnek. Az ilyen jellegű tavaknál a szivattyús vízutánpótlás is csak kármentő, ideiglenes megoldás lehet, mivel a betáplált víz folyamatosan leszivárog a talajvíz szintjéig. A tófenék egyenletessége azért fontos, mivel az őszi, csapadékos hónapokban a tavat nem lehet leengedni, így a lehalászás csak a tó egész területének kerítőhálós lehúzásával oldható meg, ebből következően csak részleges eredményt hoz. Ilyen esetben érdemes a tó területének 5-10%-át kitevő, egy helyre koncentrált 1,5-2,5 m-es vízmélység kialakítása. A talajvizes tavaknál komoly hátrányként jelentkezik a téli vízfedettség, amely megakadályozza a tófenék művelését, vagyis a kedvező (oxigénkedvelő - aerob) baktériumflóra kialakulását. Ebben az esetben a tó levegőztetését az iszapolódásra hajlamos részek 2-3 hetenkénti átgereblyézésével, forgatásával oldhatjuk meg. A káros (anaerob) iszapolódás felmérésére szúrjunk le több jelzőkarót. Amennyiben a 2-3 hetenként felnézett karók végei fekete iszapréteget mutatnak, illetve kihúzásuk során büdös gázok (ammónia, kénhidrogén - záptojásszag) szabadulnak fel, a területet érdemes legalább 15 cm-es mélységig alaposan felgereblyézni/megforgatni. Még egy példát említve a vízi környezet bonyolultságára és a talajvizes tavak nem várható veszélyeire. Kihívtak minket egy tóhoz, ahol fekélyes tünetekkel pusztultak a halak. A diagnózis egyértelműen az volt, hogy 14
