Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)

3. Dr. Urbányi Béla–Dr. Váradi László–Pasaréti Gyula: Halfajok és halfajták a tavainkban

3. Halfajok és halfajták tavainkban megakadályozza a természetes ivadék-utánpótlást egyrészt a faj idegen közös ívás, másrészt a jelentős ikra- és lárvafalása miatt. A betegségekkel szemben rendkívül ellenálló, intenzív terjeszkedése miatt képes az adott területen ed­dig ismeretlen betegséget is behurcolni, megritkítva ezzel a haszonhal-állo- mányokat. Miután képes elviselni a nagyon alacsony oxigénszintet, illetve a rendkívül magas ammóniaszintet, vizeinkből gyakorlatilag kiirthatatlan. Gyakran még a tavak téli szárazra állítása, majd kiklórozása sem hoz végle­ges megoldást, mert már 20-30 cm-es iszapban is képes áttelelni. Szaporodá­si hatékonysága miatt védekezni ellene csak nagyon nagy mennyiségű, ve­gyes korosztályú ragadozó hal (főleg lesőharcsa) telepítésével lehet. A következő halfaj a napjainkban egyre komolyabb problémát jelentő tör­peharcsa. Hegyes, tüskés hát- és mellúszói miatt természetes ragadozói gya­korlatilag nincsenek, a feketesügér is csak az ebihalakra hasonlító korosztály (a csoportosan vonuló 2-4 hetes ivadékok) ritkításában játszhat szerepet. Ez az Amerikából betelepített halfaj eredeti táplálkozási viselkedésétől eltérően hazánkban áttért a növényi táplálékok fogyasztására is. Kártételét kiemeli a rendkívül mohó ikra- és ivadékfogyasztása is, amivel egyes vizeken teljesen megszüntetheti a békés és a ragadozó halak természetes ivadék-utánpótlását. A planktonevő busafajok és a magasabb rendű növényeket fogyasztó amu­rok egyes vizekben - szigorúan ellenőrzött körülmények között - kiváló ha­szonhalak lehetnek. Felszaporodásuktól nem kell félni, mert hazánk tavi kö­rülményei miatt természetes ivadék-utánpótlásuk kizárható. Igaz, hogy nagy­ra nőnek és kiváló horgász zsákmánynak számítanak, de túltelepítve kiirthat­ják a part menti növényzetet, illetve az algákat fogyasztó állati planktont. 3.10.8. Telepítési útmutatók Általánosságban elmondható, hogy az intenzív rendszerek kivételével igye­keznünk kell a vizek táplálóanyag-tartalmát mind szélesebb körűen kihasz­nálni. Bármelyik élőszervezet feldúsulása, illetve hiánya felboríthatja a tavi egyensúlyt, amit csak komoly beavatkozásokkal lehet helyrehozni. Ha egy extenzív tó haleltartó képessége 200-250 kg/ha, akkor ez azt jelen­ti, hogy egy rendszeresen karbantartott, ellenőrzött, de nem etetett tóban 200- 250 kg hal képes természetszerűen élni, növekedni, szaporodni. Tehát ez a szám nem azt jelenti, hogy ennyit kell telepíteni, hanem hogy ennyit képes a tó a vegyes népesítésből (békés, ragadozó halak változatos korosztályai) megtermelni. Ha célunk egy olyan tó kialakítása, amelyhez a szükséges tevé­kenységeken kívül alig szeretnénk hozzányúlni, illetve az esetlegesen fellé­pő problémákat (pl. kisebb vízszennyezések) a tó kompenzálóképessége ré­vén ki tudja védeni, akkor valóban csak az említett haltömeg tartózkodhat a vizünkben. 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom