Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
3. Dr. Urbányi Béla–Dr. Váradi László–Pasaréti Gyula: Halfajok és halfajták a tavainkban
3. Halfajok és halfajták tavainkban Röviden a fentiek szerint ismertetett 13 kategóriában lehet összefoglalni a koiváltozatokat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egyéb koiváltozatok nincsenek, illetve nem alakulhatnak ki újabb csoportok, de a gyakorlat napjainkban ezt a 13 kategóriát használja a kőik csoportosítására. 3.5. Az aranyhal Az akvaristák és hobbi állattartók körében nagy népszerűségnek örvend az aranyhal. Elmondható, hogy minden kezdő akvarista valamilyen szinten kapcsolatba kerül az aranyhallal. A faj igénytelensége és tűrőképessége olyan pozitív tulajdonságok, amelyek a gyorsan csökkenő kezdeti akvarista lelkesedés mellett is hosszú távú élményt nyújtanak az állattartók részére. Nem utolsósorban a szép megjelenésű, egzotikus formákat mutató aranyhalak rendkívül keresettek a dísztóval vagy akváriummal rendelkező és a természetet szerető emberek részéről. 3.5.1. Az aranyhal története Az aranyhal tradicionálisan kínai díszhal, melyet szülőhazájában - joggal - a vizek virágainak neveznek. Az aranyhal kialakulásáról számos legenda született a keleti országokban. Egyes mondák isteni ajándéknak, mások egy magányos királylány könnyeinek tulajdonítják az aranyhalak keletkezését. A pontos kialakulásáról nem állnak rendelkezésre adatok. Már 2500 évvel korábbról találhatók írásos emlékek, melyekben előfordulnak az „aranyos színben pompázó, kecses halacskák”. Az aranyhaltartás kezdete körülbelül ezer évvel ezelőttre vezethető vissza. A 900-1000 közötti időszakban indult meg az aranyhal tudatos tenyésztése és nemesítése. Az Északi Song-dinasztia korában (960- 1127) már írtak arról, hogy „pompázatos és kecses, gyönyörű színekben játszó halacskákat” fedeztek fel Hangzhouban és Jiaxingban, Zhejiang tartományban. A Déli Song-dinasztia korában mesterséges tavakat építettek, hogy ezekben tartsák és neveljék az aranyhalakat, valamint gyönyörködhessenek bennük. A Ming-dinasztia korában szinte minden háztartásban fellelhető volt az aranyhal, mint ahogy arról Li Shizhen (1518-1593) orvos-kutató könyvében megemlékezett. Az aranyhal elterjedéséhez nagyban hozzájárultak az akkori uralkodók, akik törvényileg tiltották a „piros halak” emberi fogyasztásra történő felhasználását. 1596-ban Zhang Qiande megjelentette az aranyhaltartásról szóló könyvét (A Manual of Goldfish), mely alapot teremtett az aranyhal tudatos tenyésztésének. így vált az aranyhal egyre inkább hobbi állattá. A XVI-XVI1. század között kialakultak az aranyhal különféle színváltozatai. Ezek az ún. ősi formák, melyek biztosították a további nemesítés irányát. A Qing-dinasztia korában (1644-1911) standardizálták az aranyhalvál93
