Vámosi Sándor (szerk.): A Vízgazdálkodási társulatok válogatott bibliográfiája (1807-1992) (Források a vízügy múltjából 9. Budapest, 1992)

A vízgazdálkodási társulatok múltja és jelene (1807-1992) (dr. Koltay József-Fejér László)

vízszabályozással egyet nem értők a költséghozzájárulást megtagadják, akkor a munkálatokból származó többlethasznuk a tartozás kiegyenlítéséig zárolható. A törvény alapján létrehozott első társulat - az 1810-ben megalakult Sárvíz-szabályozó Társulat - a kiváló mérnök, Beszédes József vezetésével rövid másfél évtized alatt sikerrel fejezte be a lecsapoló csatorna megépítését, s a korábbi mocsarak helyén jó minőségű gabonatermő területeket nyertek a szabályozást szorgalmazó birtokosok. A Kárpát-medencében a 19. század első felében kialakult szereposztásnak megfelelően az ármentesítés, a lecsapolási és egyéb vízrendezési munkák költségei az abból hasznot látó birtokosok terhét jelentették, míg a víziközlekedés fejlesztését szolgáló folyószabályozásokat az államkincstár költségén végezték el. A Kárpát-medence népeinek és gazdaságának fejlődésében sorsdöntő volt a sok árvízi veszélyt hordozó és hatalmas területeket víz alatt tartó Tisza folyó szabályozása és ármentesítése. A 19. század második felében végrehajtott munkálatokat a Tisza-völgyi társulatokba tömörült birtokosok segítségével a kiemelkedő reformpolitikus Széchenyi István gróf indította meg. A társulati szervezet és tevékenység a Tisza-munkák fél évszázada alatt törvényhozási segédlettel jelentős fejlődésen ment keresztül és sok tekintetben a mindenkori politikai demokrácia tükörképévé vált. Nem véletlen, hogy a század számos magyar politikusa pályájának kezdetén a társulatok működtetése közben szerezte első politikai tapasztalatát. A 19. századi dunai és tiszai ármentesítésekre jellemző volt, hogy azokat nem egy fejlett, tőkeerős mezőgazdaság hajtotta végre termőterületeinek védelme érdekében, hanem éppen ezektől a munkáktól várták a magyarországi mezőgazdasági tőkefelhalmozás megerősödését, nagyobb ütemű fejlődését. A mindenkori tőkehiány igen vontatottá tette a munkálatok ütemét, s számos esetben kényszerű kompromisszumokat rótt a tervező és kivitelező vízmérnöki karra. A költségek viselésének szétosztása, a megfelelő arányok kialakítása a magánosok és az állam között a társulati és az állami munkák történetében állandóan feszültségek forrása volt, annak ellenére, hogy a társulatok bebizonyították a vízgazdálkodási feladatok megoldásában életképességüket és hatékonyságukat. A19/20. századfordulóra a Tisza-völgyében csaknem teljesen, a Duna mentén pedig kisebb öblözetektől eltekintve nagyrészt készen állott a mentesített árterek védelmére szolgáló töltéshálózat, s ezzel együtt a Duna-völgyben több mint 4 ezer km, a Tisza-völgyben csaknem 8 ezer km vízlevezető árokhálózat szolgált a káros vizek eltávolítására. Az első világháborút követő területi veszteségek Magyarország addigi egységes vízrajzi képét megbontották, attól kezdődően az ország folyóvizeinek 96%-a a határain kívülről érkezik. A korábbi 79 vízrendező társulatokból 31, a 128 vízhasználati (lecsapoló, öntöző, iparivízhasználati ...stb.) társulatból pedig 48 maradt az újonnan megállapított országhatárok között. Ebben a helyzetben - főleg az Alföld vidéke - nagymértékben kiszolgáltatottá vált a vízgyűjtőkön létesített államok vízügyeket komolyan vevő, vagy éppen elhanyagoló magatartásának. Ilyen körülmények között a társulatok anyagi erejét nagymértékben vette igénybe a meglévő árvédelmi berendezések továbbfejlesztése. A trianoni béke utáni konzervatív politikai rendszer fenntartotta a már korábban is elmaradottnak számító társadalmi-gazdasági viszonyokat. A mezőgazdaság igen lassú korszerűsítése a vízügyi munkák lehetőségeit is szűkítette. A vízitársulatok életében folytatódott az állammal való állandó „kötélhúzás" a vízimunkálatok költségeinek megosztása tekintetében. Ez a helyzet - noha változó erőviszonyok mellett, hol burkoltabb, hol nyíltabb formában - már a társulati mozgalom kezdetei óta fennállt. Az mindenkor világos volt, hogy csak önerőre támaszkodva a társulatok nem képesek megfelelni az ország ármentesítései, s későbbi belvízrendezési feladatainak. Az