Vámosi Sándor (szerk.): A Vízgazdálkodási társulatok válogatott bibliográfiája (1807-1992) (Források a vízügy múltjából 9. Budapest, 1992)

Bibliográfia (1807-1992) - Áttekintés és útmutató a bibliográfia használatához (Fejér László)

Áttekintés és útmutató a bibliográfia használatához A magyarországi társulati mozgalom majd' kétszáz esztendős történetének apró mozaikdarabjait gyűjtöttük egybe kötetünkben. A gyűjtemény természetesen nem teljes, hiszen valamennyi cikket, tanulmányt és könyvet nem lehet egyetlen kötetbe összegyűjteni. Mégis -az 1807. évi 17. törvénycikkelytől a Vízgazdálkodási Társulatok Tanácsadójának 1992. évi számaiban megjelent híradásokig bezárólag - a közzé tett több mint 2500 tétel hű tükre a társulatok évszázados küzdelmeinek. Az első esztendőkben csak elvétve találkozunk vízszabályozási, s ekként társulati vonatkozású cikkekkel, tanulmányokkal a hazai sajtóban. Nem csodálkozhatunk ezen, hiszen ez az időszak a magyar nyelvű szakírás megszületésének kora volt. (Jellemző az akkori helyzetre az egyik lapszerkesztő felsóhajtása: ,3e boldogtalan még a' magyar, hogy akármit ír, először is a nyelvről kell írnia, s ezen tárggyal mind-annyiszor annyi időt haszontalanul vesztegetnie!") A hazai műszaki nyelv kialakításában jelentős szerepet játszottak az akkor megszólaló vízmérnökök, így Vedres István, Beszédes József, Vásárhelyi Pál és társaik. Bibliográfiánk a társulati múltra vonatkozóan az 1840-es évek közepén meginduló Tiszaszabályozás ill. a Tisza-völgy ármentesítése körül kialakuló hírlapi vitákból tudott bőségesen meríteni. A szépen gyarapodó hazai sajtóban a szabályozási tervek felett kialakult szakmai vitába - ahogy az már lenni szokott a mérnökök mellett ügyvédek, orvosok és nagy tekintélyű nemesurak is beleavatkoztak. Nem véletlen Széchenyi megállapítása: „...vízszabályozásban alig van magyar táblabíró, ki magát competensnek ne hinné...". E témában legfőbb forrásaink a ,Jíetilap" és a jelenkor" című hírlapok voltak. A szabadságharc leverése után az abszolutizmus által ellenzékbe szorított földbirtokosok és arisztokraták a különféle ármentesítő és vízszabályozó társulatokban találták meg azt a fórumot, ahol a közjóért való politizálás a demokrácia feltételei mellett valósulhatott meg. Nem véletlen, hogy számos kiemelkedő magyar politikus - aki a kiegyezés utáni kormányokban miniszterelnöki, vagy miniszteri tisztséget viselt - a társulati mozgalomban tanulta meg a politizálás demokratikus játékszabályait, s magas kormánypozíciója mellett is megtartotta a társulatban viselt vezetői tisztségét. Közülük számosan publikáltak a hazai sajtóban társulati vízimunkálatokkal kapcsolatos tanulmányokat, gazdasági értékeléseket. Aki a témával részleteiben kíván foglalkozni az a múlt század második felében gombamód szaporodó helyi lapokban gazdag lelőhelyekre bukkanhat. Bibliográfiánk e téren sem törekedhetett a teljességre, inkább csak felvillantja a további kutatás lehetséges irányait. Igen bőségesen foglalkozik a vízszabályozás kérdéseivel a Mórocz István szerkesztette „Gazdasági Lapok", vagy az egy időben a Tiszavölgyi Társulat hivatalos lapjának is számító „Gazdasági Mérnök". Ez utóbbinak szerkesztője Gonda Béla, aki a tiszai társulatok munkáinak és az öntözések ügyének lelkes propagálója, az Al-Duna-szabályozás egyik műszaki vezetője, de leginkább a hazai műszaki-gazdasági gondolkodás egyik kiemelkedő képviselője volt. Sokban segíti a társulatok történetének, vagy egyes vidékek vízszabályozása múltjának kutatóit az az igyekezet, amellyel a millennium idején az egyes társulatok összefoglalták addigi működésük eredményeit. Adatokban igen gazdag kiadványaik összeállításunkban csaknem kivétel nélkül szerepelnek. Érdekes módon ugyanakkor az ezredéves évforduló alkalmából a tiszai társulatok csúcsszerve - a Tiszavölgyi Társulat monográfiájának megírására nem kerítettek sort!