Vágás István: Hidrológiai statisztika (Tankönyvkiadó, Budapest, 1974)

I. A statisztika hidrológiai kérdései

Poincaré a véletlennek objektív definícióját adta. Szerinte egy esemény létrejöttét véletlennek kell tulajdonítani, ha:- valamely kicsiny, észrevehetetlen ok nagy következményekkel jár. (Pl. labilis egyensúlyban levő tárgy eldőlése.)- az esemény létrejötténél sok egymástól független hatású apró ok játszik közre. (Pl. a megismételt mérések eredményének eltérése, gyümölcsfa évi virágzásának időpontja, jövőbeni hőmérsékletek, vízállások alakulása, kockadobás, egyéb szerencsejátékok alakulása stb.)- a jelenség előzményei azok végtelen száma miatt nem figyelhetők meg, ill. a legfontosabb ható okok megfigyelésével egyes utólag lényegesnek bizonyulókat kihagytunk.- a jelenségek követik a nagy számok törvénye néven ismert törvényszerűséget. (Pl. a mérési hibák, a gázmolekulák sebessége stb. jól meghatározott középérték körül ingadozik.) E szerint megfigyelés által dönthetjük el, hogy valamely jelenség a véletlen jelenségek közé tartozik-e, vagy sem. A véletlennek ez a definíciója nem ellenkezik a szükségszerűség fogalmával. Kitűnik ez abból, hogy az irracionális szám tizedestört kifejtésében a számjegyek megoszlása szintén a véletlen törvényét követi, holott magát a tizedestört-értéket szigorú szabályok egyértelműen determinálják.

F0L1NCARE megállapításaiból látható, hogy a véletlen nem alapszik tisztán tudatlanságon, hanem részleges tudást tételez fel. Ami lényeges: a jelenség előfordulását az egyes esetekben nem látjuk előre, de ha megállapítottuk róla, hogy követi a véletlen törvényét, akkor a jelenség nagyobb csoportjának megoszlását jő megközelítéssel már ismerjük. Ha a véletlent igy definiáltuk, akkor ami véletlen az egyik embernek, véletlen lesz mindenkinek, nemcsak ma, hanem évezredek múlva is. Ilyen értelemben nemcsak van véletlen, hanem korlátlanul uralkodik az emberi élet felett.

A valószínűség fogalmára vonatkozó legrégebbi adatunk több mint 2000 éves: Karneadész (i. e. 219-129) görög filozófustól származik.

A szkeptikusok puszta tagadásánál tovább haladva a bizonyosság helyére a valószínűségeket helyezte, azoknak bizonyos fokozatait is megkülönböztette, és felállította a cselekvési szabályt, amely szerint, ha valami nagyon valószínű, akkor azt gyakorlatilag bizonyosnak kell tekinteni és aszerint cselekedni.

Ha az egyik eseményt valószínűbbnek tartjuk a másiknál, akkor — ha az észlelések száma elég nagy — azt várjuk, hogy ez gyakrabban forduljon elő, mint a másik. Ha pedig a jelenségeket egyenlően valószínűnek tartjuk, akkor azt várjuk, hogy nagy számú észlelésnél körülbelül egyenlő gyakran forduljanak elő. Valószínűségi ítéletünk tehát a jelenségek bekövetkezésére vonatkozó várakozásunk kifejezése. (Ellis). E várakozásnak különböző fokozatait különböztetjük meg, a szerint, amint a jelenség bekövet- 7 -