Vágás István: Hidrológiai statisztika (Tankönyvkiadó, Budapest, 1974)

I. A statisztika hidrológiai kérdései

14. Kiszámítjuk az r korrelációs (regressziós) tényezó't:

r

15. Felirjuk a regressziós egyenespár egyenleteit:

Az egyenletekben X és Y a változó, a többi érték ismert.

16. Kiszámitjuk a 6 x és 6

középeltéréseket:

x

6

y

n

A regressziós egyenes csak egyfajta "legjobb becslést" ad a vizsgált mennyiségekre. Megbecsülhetjük azonban a regresszió bizonytalansági fokát, vagyis a becslés szórását is:

Mint már az előzó'kből is láthattuk, az esetek 95%-ában az eló'fordult értékek a regressziós egyenesek egyenlete által megadott értéktől vett két szóráson belül helyezkednek el és majdnem kivétel nélkül nem lesznek messzebb attól három szórásnyinál.

A kétváltozós korreláció számitás alkalmazására az 5. táblázatban meghatároztuk a Maros folyó makói vizmércéjén az 1892-től 1971 időszakban észlelt évi NV értékeknek összefüggését a Tisza szegedi vizmércéjén ugyanazon évben észlelt NV értékeivel.

A táblázatos számitás alapján kapott r =0,83 korrelációs tényező önmagában kissé talán félvezető. Azt hihetnénk, hogy a makói NV értékek a Maros folyón viszonylag nagy pontossággal együtt járnak a szegedi NV értékekkel a Tisza folyón. Ilyen tendencia valóban van, hiszen a szegedi vizmérce magában foglalja a Maros folyó árhullámait is, és az is várható, hogy nedvesebb évjáratokban egyaránt magas, szárazabb évjáratokban pedig egyaránt alacsony NV szintek legyenek a két vizmércén. A bizonytalanság foka azonban e mellett a kétségtelen tendencia mellett is elég nagy: méter, sőt másfél méter nagyságrendű. Óvakodnunk kell tehát a korrelációs tényező viszonylag magas értéke esetén azonnal a kedvező kapcsolat tényének meg- állapitásától. A szórásértékek megállapitása viszont — amit a hasonló számításoknál előszeretettel szoktak elfelejteni! - rendszerint már megadja a helyes statisztikai értékelést.- 25 -