Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)
6. A Tisza fontosabb árhullámai 1876-ot követően
1879 Az 1879. év áradásai már 1878 karácsonyán megkezdődtek. A fő árhullám februárban keletkezett, de az előzőkben létrejött mederteltség mellett (6—3 a ábra). Az elő-árhullám két egyesülő ágból indult (6—3 b ábra). Vásárosnamény- ban 1878. december 24-én 760 cm, 1879. január 6-án 776 cm volt a tetőzés. E két árhullám egyesülése után a tetőzési vonal szabályos irányban haladt, tekintve, hogy a Maros első árhulláma nem hatott a Tiszára, a második pedig a Tisza árhullámának elnyújtását segítette elő. A szegedi tetőzés 658 cm-es értéke még nem volt túl magas, bár az ezt követő völgyelés 1879 februárjának első harmadában sem vitte 540 cm alá a vízállást. Ebben az állapotban indult meg a Tisza fő árhulláma (6—3 c ábra). Az 1879. évi, Szegeden katasztrófát okozó árhullám február 15-én 785 cm- rel tetőzött Vásárosnaményban, a Szamos csengeri 649 cm-es tetőzése után egy nappal. Tokaj és Tiszafüred között az árhullám vesztegelni kezdett, tetőzése Tokaj és Szolnok között 11 napot időzött. Az első árhullámmal így egyesülni tudott a március 1-én Vásárosnaményban 753 cm-rel tetőző második árhullám a Közép-Tiszán. Közben az Alsó-Tiszán két körülmény is súlyosbította a helyzetet, amely önmagában sem volt enyhe, hiszen a tokaji 755 cm-es, valamint a szolnoki 763 cm-es tetőzési érték is meglehetősen sok volt a töltések akkori magasságához képest. Az egyik súlyosbító körülmény a Maros makói, március 3-án tetőző igen- magas, 420 cm-es vízállása volt. A másik súlyosbító körülmény pedig a Körösnek Szeged szempontjából a Marossal egyidejű, Gyomán március 2-án tetőző 681 cm-es árhulláma volt. A Körös és Maros árhulláma találkozott és 65 6—3 a ábra: A Tisza vízállása Szegednél, 1879.
