Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)
14. Záró megjegyzések
14. Záró megjegyzések A Tisza más folyók viselkedéséhez nehezen hasonlítható önálló egyéniség. Jellemvonásai csak hosszú időre terjedő adatgyűjtéssel és jó megfigyeléssel ismerhetők meg, de még ekkor sem lehetünk teljesen bizonyosak afelől, hogy nem éri-e feltételezéseinket kisebb-nagyobb meglepetés. A Tisza nagy árhullámai nem túlzottan gyakoriak, az igazán veszedelmesek pedig meglehetősen ritkák. Akkor azonban országos, sőt nemzetközi jelentőségre emelkedhetnek. A tiszai árhullámok levonulási lehetőségei bő változatosságúak. Az árhullám elindulásakor nem könnyű felismerni, hogy az árvízveszély hol milyen mértékű és azt sem könnyű előrelátni, hogy a levonulás közben milyen további események keletkezhetnek és súlyosbíthatják a kialakuló helyzetet. A száz esztendőnél hosszabb értékelési időszak elegendő volt a vízjárás szélsőségeinek — a legnagyobb vízállásoknak, vízhozamoknak, az árvízcsúcsok találkozási viszonyainak — megállapítására, de nem volt elég az árvizes és a szárazabb időszakok váltakozásának megnyugtató jellemzésére Nem tudjuk — és a szabályozás körülményei miatt nem is tudhatjuk —, hogy az 1895-ben véget ért árvizes időszak voltaképpen mikor kezdődött. Az kétségtelen, hogy utána, 1896 és 1912 között szárazabb, árvízhiányos, 1912 és 1942 között kifejezetten árvizes, 1942 és 1962 között árvízmentes időszak következett, majd 1962 óta ismét árvizes évek jöttek, amelyek 1980-ban még nem fejeződtek be. Véletlen jellegű ezeknek a periódusoknak a megjelenése és hossza, vagy meghatározható valamilyen tendenciózus törvényszerűség bennük? Ehhez a száz éves időszak még nem nyújtott elég információt. Árvizes időszakokban nemcsak a szorosan vett árvízvédelem kérdéseivel foglalkoznak — érthetően — sokat, hanem az árvízi hidrológia is ekkor fejlődik leginkább. Az árvízmentes periódusokban lassan, de biztosan csappan meg az érdeklődés az árvízi kérdések iránt. Ha az árvíz nélküli időszak túlságosan hosszú, egyre kevesebb lesz a vízügyi szolgálatban azoknak a száma, akiknek kellő árvízvédekezési, vagy árvízi hidrológiai tapasztalatuk van, s így a később újra beköszöntő nagyobb árvizek sokakat készületlenül találhatnak. 1970-ben sem voltak már sokan a Tisza mellékén, akiknek 1932-ből, vagy a
