Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)

12. Van-e a tiszai árvizeknek emelkedő irányzata?

elviekben sem tisztázottnak. Németh Endre erről így ír [25. 146. o.]: „Az erdő víztározó, a mező vízpazarló. Óvakodnunk kell azonban minden merev általá­nosítástól, és következtetések levonásánál, szabályok alkalmazásánál mindig figyelembe kell vennünk az egyéni körülményeket, mert ellenkező esetben egé­szen helytelen eredményekre juthatunk. Így pl. kétségtelenül általános elvként kimondhatjuk ugyan, hogy az erdő a csapadékból lefolyó maximális vízhozam nagyságát csökkenti, ennek a csökkentő hatásnak mértéke azonban kis vízgyűj­tő terület esetében sokkal nagyobb, mint nagy vízgyűjtő területnél. Ugyanan­nak az erdőnek lefolyását mérséklő hatása sokkal erőteljesebb rövid, heves zá­pornál, mint tartós esőnél, sőt, abban az esetben, ha az alomtakaró vízbefoga­dó képességének határáig feltöltődött, akkor már nem lehet szó lefolyást csök­kentő hatásról. De az is előfordulhat, hogy az erdőben felhalmozott és olva­dásában késleltetett hótakaró később meleg eső hatására hirtelenebbül olvad, és a nagy mennyiségű hóié találkozik a mezőkről lefolyó zápormaximummal; ekkor a vízhozam maximuma nagyobb lesz/ mintha az erdő helyén mezőség lett volna. Az ilyen egyéni hatások okozzák' azt, hogy az erdők, illetőleg az er­dősítések hatására vonatkozóan merőben ellentétes következtetésekre bukka­nunk a szakirodalomban is.” Vizsgálódásaink számára ezek után az a döntő kérdés, hogy vannak-e olyan, az emberi tevékenységtől független természeti okok, amelyek a lefolyás] hányadra jelentékenyen képesek hatni. Ilyen természeti okok közismerten a ta­lajfagy, vagy az előkészítő esők hatása. Fagyott talajra esett eső, fagyott tala­jon végbemenő hóolvadás, a talajnak előkészítő esőkkel történt telítése mind alkalmas körülmény ahhoz, hogy az eső vagy hó lefolyásra kerülő része lénye­gesen megemelkedhessék. A természet erői nagyságrendjükben múlhatják fe­lül az emberi beavatkozások feltételezett hatásait! Nyilvánvaló, hogy egyes emberi beavatkozásoknak is voltak maradandó hatásai. A Tisza és mellékfolyóinak töltések közé való szorításával — mint er­re már rámutattunk — az árvízszintek méterekkel megemelkedtek. A hidroló­giai viszonyok változása azonban ezzel befejeződött, s a töltésezés annál több változást már nem hozhat, mint amennyit eddig hozott. A jövőben talán a hegyvidéki víztározók változtatnak majd valamelyest a Tisza vízjárásán is, bár a legnagyobb árvizek kialakulására — a tározótér kimerülése esetén — vagy nem lesz hatásuk, vagy hibás kezelés, vagy katasztrófa esetén tényleg lesz ár- vízszint-növelő hatásuk. Ezt az esetleges hatást azonban okozójával együtt meg lehet állapítani, sőt, ki is lehet számítani. Továbbra sincsenek azonban olyan, civilizációs eredetű, „rejtett” hatások, amelyek az árvízszintek időben emel­kedő tendenciáját indokolnák. Az árvízszinteknék az elmúlt időkben tapasztalt emelkedése, vagy az emel­kedés irányzatának folytatódása csupán esetleges, de korántsem szükségszerű jelenség. A Tisza fő vízmércéin a száz éves adatsor értékelése igazolta, hogy a folyó vízjárása a véletlen törvényeinek van alávetve. Emiatt a valószínűségszá­mítás törvényei azok, amelyekkel a folyó várható viselkedése leírható. Nyil­vánvaló, hogy a legnagyobb vízállások időbeli alakulása definíciószerűen csak emelkedő lehet. De, hogy lesz-e csúcsjavítás, ez a véletlentől függ, s mint ahogy a szerencsejátékban való részvétel ismétlése ugyan növeli a nyerés esélyeit, de szükségszerűen nem biztosítja, úgy az idő múlása is növeli egy-egy LNV bekö­vetkezésének esélyét, de azt nem teszi szükségszerűvé, hogy az LNV-nek nö­vekednie is kellene.-A valószínűségi jélenségeket csak jellegüknek megfelelően szabad értékelnünk, minden jellegüktől idegen magyarázatuk téves. 218

Next

/
Oldalképek
Tartalom