Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)
2. A Tisza vízgyűjtője
vízhozamok indulnak el. E vízhozamok a Bodrogra is tekintettel nagy árvíz idején Tokajig fennmaradhatnak, vagy növekedhetnek némileg. Tokajt Bog- dánfy úgy tekintette, mint a Tiszának azt a pontját, amely alatt a mellékfolyók már nem képesek a csúcsvízhozamoknak azt a hiányát pótolni, amely az árhullám levonulása közben bekövetkező ellapulás — csúcsvízhozam-csökke- nés — következtében áll be. Tokaj alatt tehát a legnagyobb vízhozamok 4000 m3/s alatt vannak. Ehhez az értékhez azután csak Szegeden tér vissza a folyó a Maros beömlése miatt. Szeged tehát a vízhozamoknak a második kritikus pontja: ez alatt a csúcsvízhozamok ismét csökkennek. Természetesen a Tisza rendkívül kis vízszinesései miatt a vízhozamoknak és a vízállásoknak az összefüggése az összes ismert folyók közül a Tisza esetében a leglazább, így nem mindig bizonyos, hogy a legnagyobb vízhozamok egyben legnagyobb vízállásokat is jelentenek vagy megfordítva. A 4000 m3/s is csak kerek, tájékoztató érték arról, hogy ezt a Tisza jelentősen még nem lépte túl. A mellékfolyók legnagyobb vízhozamának áttekintése még nehezebb. Itt ugyanis nemcsak a szabályozás előtti időszakból nincsenek használható adataink, hanem jószerével még a szabályozás utániból sem mindig. A Szamoson pl. nem sikerült megmérni az 1970 évi árvíz csúcsvízhozamait, s így kétségben vagyunk afelől, hogy a mérsékeltebb számítások szerinti 3000 m3/s-ot, vagy esetleg az egyes — lehet, hogy túlzó — becslések szerinti 3600, sőt 4000 m3/s-ot tekintsük a folyón előfordult legnagyobb vízhozamnak. Korbély 1937- ben kétségtelenül csak 1600 m3/s-os maximumról tud, s bár ehhez képest a 3000 m3/s is igen sok, de aki az 1970 évi árvizet közelről látta, ezt az értéket valószínűleg mint alsó határt fogadja el. A Bodrog legnagyobb árvizeinél kereken az 1000 m3/s vízhozam szállítására képes, mint azt az 1974. év őszén végzett mérések is alátámasztották. A Sajó a Hernáddal együtt maximumban a 700—800 m3/s közötti értékeket szállítja. Itt is az 1974 évi mérések szolgáltattak megbízható becslésekhez jó adatokat. A Körös — ámbár alkotó folyói nem egyszerre áradnak — maximumai esetén mégis előfordul, hogy a vizeit hozó négy folyó áradási csúcsai időben igen közel esnek. 1970-ig 1200—1300 m3/s-ra tették csúcs-vízhozamát (Gyoma vízmércéjére vonatkoztatva). Az 1970 évi mérések nyomán megállapítható, hogy ez a maximum — emberi beavatkozás, tehát vésztározás, esetleg gátszakadás nélkül az 1500 m3/s-ot is elérheti. A Maroson az 1970 évi mérések a 2400 m3/s maximális előfordulását igazolták, bár addig (1932) csak az 1800 m3/s-ot tartották nyilván legnagyobbként. Az öt említett mellékfolyó vízhozamai — ezek között is különösen a Szamoséi, a Maroséi, esetleg a Köröséi; egyszóval a balparti nagy mellékfolyókéi — a főfolyó vízhozamához képest nagyok. Gyakran, amikor a főfolyó árhulláma mérsékeltebb, a mellékfolyók vízhozama felül is múlhatja összefolyásuknál a főfolyóét. Emlékezetes példa volt erre 1970. május 21-én Szeged felett. A Maros hamarább odaérő nagy árhulláma miatt akkor a Marossal összefolyt Tisza vízhozamának felénél valamivel többet a Maros hozott, pedig a Tisza önálló vízhozama is közel volt a 2000 m:i/s-hoz. Emiatt a legnagyobb mellékfolyók hatása a Tisza árhullámainak vizsgálatánál sohasem maradhat figyelmen kívül. V>VGÖGIAI FAKüLhs*/ JÓZSEFi 17 L. sz. .flOQHOq
